Egy rövidke szó – és minden világosság benne van.
Szerző: Szfász Emesz
Forrás: Sfasemes.blogspot.co.at
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
Szerző: Szfász Emesz
Forrás: Sfasemes.blogspot.co.at
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2012. december-január
Chanuka nyolcadik napjának a neve „Zot chanuka” (Ez a chanuka). Vajon mi a jelentése ennek a névnek?
A Szfász Emesz (Gúri rebbe) úgy magyarázza, hogy ez a nap valami nagyon alapvetőt mond el a chanukáról. A történet az asszír görögök általi zsidóüldözéssel kezdődött. A helyzet elég reménytelennek tűnt. Az elnyomók nagyon erősek voltak. Hogyan tudtuk mégis legyőzni őket? A legmélyebb sötétségből jött a megváltás.
A zot (ez) szónak mély jelentése van. A Zohár ezt a szót Jeruzsálemmel és az Égi Királysággal kapcsolja össze. A Midrás szerint pedig a zsoltárban (27:1) „Bezot áni botéách…” (ebben bízom) az Örökkévalóra utal – Istenben bízom.
A korai kabbalisták úgy tanítják, hogy a zot szó kifejezetten a spiritualitásnak arra a vonására utal, amelynek segítségével Isten létezéssel ruházza fel a testi dolgokat.
Dávid király kérte Istent, hogy őrizze meg az Ő jelenlétét bennünk „somrá zot leolám lejécer máchsevot leváv ámechá” (őrizd meg „ezt” örökké) (1Krónikák 29:18.).
Zot tehát a bennünk és az egész teremtésben levő istenire utal. A tudás, hogy minden, még Isten láthatatlansága is tőle magától ered, és az Ő spiritualitásából fakad, és a tudás, hogy Ő mindenben jelen van, következésképp minden „jó”, hatalmas segítség az embernek megerősödni a hitében, különösen száműzetés idején. Tulajdonképpen ez az alapvető jelentése a következő bibliai idézetnek: „Zot ásiv el libi ál kén ochil” (ezen gondolkodom, tehát reménykedem). (Écha 3:21.) A próféta tehát azt tanítja, hogy ha a zotot fejben tartjuk (érdekes, hogy a héber kifejezés szerint nem fejben, hanem szívben – ford.), vagyis hogy a száműzetés is Istentől való, és hogy Ő jelen van még a sötétségben is, akkor jó okunk van reménykedni.
„az egész teremtésben levő isteni”
Ez a chanuka tanítása. A megváltás akkor jött, amikor a nép felismerte, hogy Isten velük van a sötétségben is. Ezt találjuk a következő zsoltáridézetben: „Mismuá ráá lo jirá náchon libo bátuách báhásem.” (Nem fog félni a rossz hírektől, a szíve egyenes, bízik Istenben.) (Zsoltárok 112:7.)
Ha az ember bízik Istenben, tudja, hogy a megváltás el fog jönni (ezért nem fél a rossz hírektől sem – ford.).
Egy másik zsoltárvers, amelyet szintén chanukakor szoktunk mondani, tartalmazza ezt a gondolatot. „Háfáchtá miszpedi lemáchol li pitáchtá száki vát’ázréni szimchá.” (Gyászomat tánccá fordítottad, kinyitottad zsákruhámat és felöveztél örömmel.) (Zsoltárok 30:12.) A háfáchtá (fordítottad) kifejezés úgy is fordítható, hogy „átfordítottad”, vagy „kifordítottad”. A különbség gyász és tánc között az, hogy Isten az egyikben elrejtett, a másikban felfedett. A tánc a sírás fordítottja, a lényeg pedig, hogy Isten jelen van mindkettőben. A Midrás megjegyzi, hogy Bechukotáj hetiszakaszban az áldások a héber ábécé szerinti sorrendben vannak, az átkok pedig fordított sorrendben.
A fent említett idézet második fele továbbviszi ezt a gondolatot. Fontos megérteni, hogy a zsákruha, amely a száműzetésre és Isten elrejtettségére utal, valójában csak egy ruha. Amikor ez a ruha lekerül, amikor az elrejtettségnek vége, Isten a megváltás és a hozzá való közelség formájában mutatkozik meg. Akkor körülöttünk minden csupa öröm lesz. Ez a jelentése a chanukának, a csodák napjainak, amikor a zsidó nép mélyponton volt, és Isten megsegített minket. Nagyon bíztató azt tudni, hogy Isten elrejtettségének mértékével arányos a jósága, mivel minden tőle ered, és minden a jóra van. És minél inkább felismerjük ezt az összefüggést, minél inkább bízunk Istenben, annál inkább fel lesz fedve a háttérben levő jó, és érdemesek leszünk a megváltásra.
