Városok

Zsidó élet a Kelet Párizsában

Élménydús beszámoló egy város zsidóságának történetéről és jelenéről.

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Szerző: Arató Mátyás
Megjelent: Forrás – 2012. november-december

Bukarest az egyik legrégebbi és történelmileg legfontosabb zsidó közösség otthona Romániában. Szefárd zsidók érkeztek ide a XVI. században, majd a kozák felkelések nyomán a XVII. században megjelentek az első askenázi zsidók is Ukrajnából és Lengyelországból. A zsidó élet megélénkült, 1715-ben még csak egy, 1832-ben már tíz zsinagóga és egy mikve szolgálta a híveket, hogy a XX. század elejére a zsidóság lélekszáma meghaladja a 40 ezret, a zsinagógáké pedig az ötvenet, a háború előtt közvetlenül pedig már mintegy 90 ezer zsidó élt a városban. A vészkorszakot és a kommunista érát mindössze néhány zsinagóga vészelte át. A bukaresti zsidó közösség mai helyzetének megértéséhez nézzük meg a várost kicsit közelebbről.

Bukarest (románul Bucureşti) Románia délkeleti részén fekszik, a Dâmboviƫa folyó két partján, a Dunától északra 68 km és a Fekete-tengertől nyugatra 280 km távolságra. Kelet Párizsa, így nevezték a román fővárost a XX. század harmincas éveiben, azokban az években, amikor a városképet még nem csúfították el a második világháború bombatámadásai, földrengések vagy a Nicolae Ceaușescu diktatúrájanak jellegzetes építkezései. 2006-ban 2,3 millióan éltek Bukarestben, azonban az utolsó hivatalos népszámlálás szerint 2011-ben mindössze 1,67 millió állandó lakosa volt a városnak. Népessége tehát Budapestével mérhető össze, azonban Bukarest 228 km2-en, míg Budapest 525 km2-en terül el, így a bukaresti népsűrűség a budapestihez képest 3,75-ször nagyobb, főként a nagy mértékű lakótelep-építéseknek köszönhetően.

„A román történelem
több ponton szövődött
egybe a zsidók történelmével”

Bukarest területéről csak három évszázaddal később, de a mai Románia egész területét tekintve zsidó közösségekről az első feljegyzések már a II. században megjelennek, amikor a Római Birodalom megszilárdította hatalmát Daciában. (Dacia római provincia volt, amely a mai Erdély nyugati és déli részét, a Bánság keleti területét és Olténiát foglalta magába.) Feliratokat és érméket talátak Sarmisegethuzában és Orsovában (románul Orşova) is, majd több forrás is arról tájékoztat, hogy a zsidók vásárokra jártak, élénk kereskedelmet folytattak.

A legelső bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az 1550-es években már állandó zsidó közösség élt Bukarestben. A XIV. század második felében Csehország és Ausztria mellett Románia is fontos szerepet játszott a zsidók befogadásában, ugyanis I. Lajos magyar király kiűzette a zsidókat.

„Mivel katholikus hitre akarta téríteni a zsidókat és meg akarta nyerni őket Krisztusnak, a hit buzgó terjesztője lévén: amikor tervét a zsidók megátalkodott makacssága miatt nem tudta megvalósítani, az összes zsidókat elbocsátotta egész Magyarországon, és elrendelte, hogy űzzék ki őket. Javaikat és a kamatszedés falánkságából felhalmozott vagyonukat megvetette, mint a sarat, nem akarta sem birtokába venni, sem lefoglalni. A zsidók valamennyien kivonultak Magyarországról, és szétszóródtak Ausztriában és Csehországban.” (Thuróczi János: A magyarok krónikája, Brünn, 1488, pars III, c. XLI – Küküllei nyomán.)

A román történelem több ponton szövődött egybe a zsidók történelmével, ezekkel az eseményekkel könyvek tucatjai foglalkoznak. A román közbeszédben azonban csak az utóbbi években került előtérbe a romániai holokauszt, ugyanis kevés kelet-európai országban volt ilyen mértékben tapasztalható történelemhamisító és holokauszttagadó hozzáállás, mint Romániában. Ezt a hozzáállást a legmagasabb kormányzati szintre emelkedve hűen tükrözte Ion Iliescu akkori államelnök 2003-as kijelentése, mely szerint Románia területén nem volt holokauszt. Az ezt követő nemzetközi felháborodás méregfogát kihúzandó hívott életre Iliescu 2003 októberében a béke Nobel-díjas Elie Wiesel elnöklete alatt egy nemzetközi, történészekből álló bizottságot. Ennek az volt a rendeltetése, hogy jelentést készítsen a Romániában és az abban az időben román fennhatóság alatt állott Transznisztria területén történt zsidóüldözésekről. „A bizottság 2004-ben bemutatott, azóta nyomtatásban is napvilágot látott jelentésében minden félreértést kizáróan szögezte le, hogy 280-380 ezer zsidó és 11 ezer roma személyt öltek meg a román polgári és katonai hatóságok közvetett vagy közvetlen módon.” (Horváth Sz. Ferenc: Újabb publikációk a romániai holokausztról. Korunk, 2009/5)

Noha a zsidóságnak Ceauşescu diktatúrájához kevés köze volt, szükséges foglalkoznunk vele, hiszen nemcsak a múltját, a közösség mai létét és jövőjét is igencsak befolyásolja a román diktátor 24 éves uralkodása. Ceauşescu szívügyének tekintette a főváros arculatának teljes átformálását. Bukarest belvárosának kb. ötszáz hektárját eldózeroltatta – az emberiség történelmében feljegyzett legnagyobb méretű békeidőbeli városrombolásról van szó –, hogy helyébe észak-koreai mintára a rendszerének kedves szocialista realista stílusúnak nevezett, de valójában neoklasszicista új városközpontot építsen.

A város közepén mesterséges dombon épült fel a gigantikus Köztársasági Palota, más elnevezéssel a Nép Háza (románul Casa Poporului, illetve Palatul Parlamentului), jelenleg a Parlament Palotája, melyet Ceauşescu saját rezidenciájának szánt. Jelenleg ez az épület ad otthont a Képviselőháznak, a Szenátusnak és az Alkotmánybíróságnak. Az épületet a Guiness rekordok könyve is jegyzi: ez a világon a második legnagyobb épület a Pentagon után, 330.000 m² alapterületű. A palotától a párizsi Champs-Élysées-nél is szélesebb sugárút (Victoria Socialismului, jelenleg Bulevardul Unirii) indul keleti irányba, az ennek mentén felhúzott panelekbe a pártállami elit költözhetett. A ledórezolásnak és rombolásnak a román közbeszédben még neve is van, „Ceauşima”, mely hangzásában is kifejezi a párhuzamot Ceauşescu uralma és a Hiroshimát ért atomtámadás pusztításának mértéke között. A zsidóság igen nagy árat fizetett a monumentalista építészet „műremekeiért”: a 27 ortodox keresztény és három protestáns templom mellett hat zsinagóga is leromboltatott.


A Nagy Zsinagóga

A román fővárosban jelenleg 7 zsinagóga áll, melyből 3 működik rendeltetésszerűen (ebből egy felújítás miatt ideiglenesen nem üzemel). Az igen méltatlan sorsú, de annál gyönyörűbb Nagy Zsinagógát (románul Sinagoga Mare, héberül בית הכנסת הגדול)O1845-ben építette a Len­gyelországból származó askenázi zsidó közösség. Leg­korábban 1865-ban esett át az első felújításon, 1903-ban és 1909-ban újratervezték, majd Ghershon Horowitz 1936-ban átfestette rokokó stílusban. 1945-ben, a háború után újították fel újra, legutóbb 2004 és 2007 között esett át külső renováláson, az épület ekkor nyerte el jelenleg is látható formáját. Az 1980-as évek végén, mint ahogy több más zsinagógát és templomot is, a nagy zsinagógát is panelházakkal vették körbe, elrejtve a vallási célú építményeket az emberek szeme elől. A zsinagógának kevés látogatója van – már cask azért is, mert jól körül kell járni a környéket, míg az ember a nyomára bukkan –, de azt a keveset annál nagyobb örömmel várják. Az imádkozás a templom keleties stílusa ellenére – noha a szefárd imarendet követi – askenázi kiejtéssel zajlik azon oknál fogva, hogy az askenázi zsidók többségbe kerültek, de nem ritka a szefárd előimádkozás sem; ekkor a közösség egy része alkalmazkodik az előimádkozóhoz, egyesek azonban megtartják saját kiejtésüket, fura de kellemes disszonanciát okozva ezzel. A zsinagógában egy 4-5 főt számláló, idősebb férfiakból álló önkéntes amatőr férfikórus is alakult, amely a karzatról segíti az imát profikat megszégyenítő előadásmódjával. (A nők a zsinagóga földszintjének jobb oldalán, míg a férfiak a bal oldalán foglalnak helyet, a két térfél között hosszában apró függöny húzódik.) Az énekek – köszönhetően az erős askenáz hatásnak – egy-két kivétellel szinte mind a Pesten is ismert dallamokkal szólnak, a repertoár is erőteljes hasonlóságot mutat a Magyarországon megszokottal. A heti szidra ismertetése természetesen, ahogy Magyarországon magyarul, Bukarestben románul történik, hiszen a kommunikáció a közösségen belül kizárólag román nyelven zajlik. A szombat bejövetelét közös szeudá zárja, melyen a többség részt szokott venni. A Nagy Zsinagóga ad helyet a romániai holokausztot bemutató kiállításnak is, mely kis mérete és egyszerűsége ellenére igen informatív, képekkel jól illusztrált, a képekhez tartozó szövegek pedig angolul is szerepelnek. A kiállítást ima idején függönnyel takarják le.


Templul Coral

A Templul Coral (magyarul Kórus Templom, angolul The Choral Temple) az egyik legszebb zsinagóga kelet-Európában – nem véletlenül, ugyanis az Isaac Leib Weinberg kezdeményezésére, 1864–1866-ban épített zsinagóga a Leopoldstädter Tempel (magyarul Tempelgassei zsinagóga, héberül בית הכנסת טמפלגאסה), azaz a bécsi nagy zsinagóga másolataként készült el. A zsinagóga kontinuitást igyekezett képviselni más európai nagyvárosok, pl. Bécs, Drezda, Párizs zsinagógái és a bukaresti között. A másolatkészítés nem volt egyedülálló jelenség abban az időben, hiszen a zágrábi zsinagóga, a prágai Spanyol zsinagóga és a krakkói Tempel-zsinagóga is hasonló mintára készült. (A Tempelgassei zsinagógát a Kristályéjszakán, 1938. november 10-én lerombolták. Az 1945-ös felújítás óta funkcionál.) A Templul Coral jelenleg felújítás alatt áll, látogatni előreláthatólag 2013 második felétől lehet.

A megújulást jelképezi az a 2011-ben megjelent teljesen új szefárd imakönyv is, melyet a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége adott ki. A szidurban a héber szöveg mellett román fonetikus átírásban is szerepelnek az imák, amit román nyelvű fordítás követ – minősége hasonló a jól ismert Sámuel imája című imakönyvhöz. Európa egyetlen jiddis nyelvű színháza is Bukarestben található, igaz, a társulat töredéke zsidó származású, és a nézők zöme sem feltétlenül a közösség tagja. Új projekt a tavaly megnyílt bukaresti Zsidó Közösségi Központ, amelynek helyi, kisebb változatai beindultak Nagyváradon, Temesváron és Iaşiban (Jászvásár) is. Erwin Simsensohn, a bukaresti zsidó hitközség 2009-ben megválasztott 32 éves elnöke annak ellenére is optimista, hogy a zsidó közösség tagjainak mintegy hetven százaléka hetven év feletti. Úgy gondolja, hogy a romániai zsidóságnak van jövője. Az utóbbi években az emigrációs ráta csökkent, sőt egyre több zsidó család települ vissza Izraelből. (Salamon Márton László: „Az idegen”. Szombat, 2010/12.)



vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás