Szerző: W. E.
Megjelent: Forrás – 2011. január
Szerző: W. E.
Megjelent: Forrás – 2011. január
Bevezető
A „Zsidó szavak” sorozat célja olyan zsidó szavak rövid bemutatása, amelyek héber vagy jiddis eredetük ellenére beépültek a magyar köznyelvbe. Ezek egy része oly széles körben elterjedt, hogy a mai magyarság már nem is feltétlenül ismeri a szó etimológiáját, mások pedig inkább zsidó körökben használatosak.
A héber, illetve jiddis szavak fonetikus átírásának alapja a magyar nyelv helyesírása. Ennek megfelelően az s betű mindig s hangot jelöl, mint például a magyar sas szóban, az sz betűkapcsolat a magyar sz betűnek felel meg, mint például a szalma szóban, a c pedig úgy ejtendő, mint a ceruza szó első betűje. A magyar hangzórendszerben nem létező kemény h hangot ch jelöli.
Ahogy a legtöbb idegen nyelvben, úgy a héberben és a jiddisben sem különül el egymástól élesen az a illetve az á hang – ennek megfelelően például a szombat jiddis neve nem Sabesz, de nem is Sábesz, hanem valahol a kettő között. Hasonló jelenséget az e és az é betűk esetében is tapasztalunk. Az egyszerűség kedvéért a fonetikus átírásban mindig azt a magyar magánhangzót használjuk, amelyik közelebb áll a kiejtett hanghoz.
Davenol
A mindennapi, gyakorlati zsidó életnek, a zsidó vallásnak, sőt a zsidó közösségi életnek is az egyik alappillére az ima. Egy vallásos zsidó férfinek kötelessége naponta háromszor minjenben, azaz egy tíz zsidó férfiből álló közösségben imádkozni (természetesen ezt a nők is megtehetik, de számukra nem kötelező). Akiknek erre nincs lehetőségük, azok is összegyűlnek az imaházakban péntek esténként, hogy köszöntsék a szombatot; vagy legalább a nagyünnepek alkalmával, hogy együtt davenoljanak, azaz imádkozzanak. Elul havában, Rosh Hashana, azaz a zsidó újév, majd az azt követő Jom Kippur (engesztelőnap) felé közeledve, ha lehet, még nagyobb hangsúlyt és még fontosabb szerepet kap az ima.
Davenolni egyszerűen annyit jelent: imádkozni (bár az egyik lexikon azt írja: „kántál; elnyújtott, éneklő hangon imádkozik”). A köznapi zsidó szóhasználatban ez az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés (pl. mikor davenolnak sachriszt? = hánykor van a reggeli ima?; ki davenol? = ki az előimádkozó?); sőt, egyéb zsidó szavakhoz hasonlóan más nyelvekben is ugyanebben az alakban használatos (angolul pl. to daven = imádkozni). Főnév formában is találkozhatunk vele (pl. ebben a zsinagógában nagyon szép, túl hosszú, vagy éppen túl rövid a davenolás). A jiddisből a magyarba átvándorolt szó eredete azonban korántsem egyértelmű.
Vegyük szépen sorra a lehetőségeket, aztán ki-ki eldöntheti, melyik áll hozzá a legközelebb.
1. Arameus: d’avhatana (דאבהתנא) vagy d’avunon (דאבונן). Jelentése: ősapáinktól. A hagyomány szerint ugyanis a három napi imát ősapáinktól tanuljuk: a reggeli imát Ábrahámtól, a délutáni imát Izsáktól, az esti imát pedig Jákobtól.
2. Héber: daf (דף). Jelentése: lap. Eszerint a németes-jiddises végződéssel megtoldott dafnen, vagy más kiejtés szerint annyit jelent: lapozni, azaz forgatni az imakönyv lapjait.
3. Héber: dovev (דובב). Jelentése: az ajkakat beszédre nyitni. Az imával való párhuzam egyértelmű.
4. Francia: dévotion. Jelentése: áhítat, imádság, rajongás. Rasinak, a híres középkori francia Tórakommentátornak köszönhetően számos ófrancia szót köszönhet a zsidó köznyelv. Lehetséges, hogy ez is egy közülük.
5. Német: tagewen. A középfelnémetben, amelyből a jiddis nyelv is kialakult, a szó jelentése a nap kezdetével állt összefüggésben, tehát vonatkozhatott a reggeli imára is.
6. Litván: dovana. Jelentése: ajándék. A Szentélyben bemutatott áldozatot napjainkban az ima helyettesíti, ami ebben az értelemben nem más, mint felajánlás, azaz ajándék. Köztudott, hogy a középfelnémetből kialakult jiddis nyelvbe számos kelet-európai nyelvből épültek be szavak és kifejezések.
7. Arab: da’awa. Jelentése: imádkozni.
8. Latin: divina vagy divine. Jelentése: isteni, szent.
Véleményem szerint ez utóbbi a legkevésbé valószínű variáció, ám roppant érdekes, hogy egyetlen jiddis szónak ilyen sokféle eredete lehetséges.