Kitekintés a közeli Románia zsidó közösségeibe

Egy 2015-ben készült  felmérést 1000 román felnőtt meg­kér­dezésével végezte a romániai Elie Wiesel Nemzeti In­té­zet. A válaszadók 11 százaléka a zsidók létét országukban erősen problematikusnak tartja, 22 százalék pedig csak turistaként látná szívesen a zsidókat. A válaszadók három­negyede hallott a holokausztról, azonban csak a harmaduk hiszi el azt, hogy ez a saját országában is megtörtént. A válaszadók mindössze 19 százaléka – aki tud a holokausztról és arról, hogy mi történt Romániában – érzi úgy, hogy Románia felelősséggel tartozik a vészkorszakban történtekért.

Romániában a második világháború kitörése előtt 750 000

zsidó élt, mára pár ezer fő maradt, főként Bukarestben. Jelen írásban Románia nagyobb, zsidó és magyar (magyar és zsidó) szempontból fontosabb városainak történetével ismertetem meg az olvasót.

Nagyvárad (Oradea)

Az Erdélyben található város 1918-ig majd 1940 és 1944 között Magyarországhoz tartozott. 1722-ből származik az első dokumentum zsidók jelenlétéről. Ekkor négy izraelita állampolgárt regisztráltak. A chevra kádisá 1731-ben alakult meg a városban. Öt évvel később már tíz zsidó család élt itt, köztük egyvalaki betöltötte az előimádkozó pozíciót. Az első zsinagóga építésére 1787-ben kaptak engedélyt a helyi zsidók, a másodikat 1812-ben húzták fel. Az egész város, beleértve zsidó lakosainak számát, hatalmas expanzión ment keresztül a XVIII. század végétől. 1830-ban még csak 104 zsidó adófizetőt regisztráltak, számuk 10 évvel később már 1600 volt. 1891-ben a zsidók lélekszáma meghaladta a 10 000-et (ez az összlakosság 26,2%-a). A létszámnövekedés egészen 1941-ig tartott, akkor több mint 21 000 zsidó lakosa volt a városnak. Nagyváradon a zsidók, mint sok más helyen, aktívan részt vettek a város gazdasági életében, aminek a helyiek gyakran nem örültek. A helyi magyar kisebbségben számos zsidó is fontos szerepet vállalt, főként a XIX. század második felében. A zsidók és a magyarok egymás szövetségesei voltak a román nacionalizmussal szemben. Érdekesség, hogy a nagyváradi zsidók a magyar nyelvet előbb beszélték, mint a jelenlegi Magyarország területén akkor működő zsidó közösségek tagjai. A zsidók a gazdasági élet mellett a kulturális vérkeringés meghatározói voltak 1919 után is, amikor a románok próbálták a magyarság iránt mutatott hűségüket megváltoztatni.

A nagyváradi zsidó intézmények listáján kórház is szerepelt. A XIX. század elején zsidó középiskola, 1888-ban négy osztályos ortodox zsidó gimnázium nyitotta meg kapuit, 1920-ban pedig neológ gimnázium alakult, ezen oktatási intézmények a holokausztig működtek.

1947-ben, minden visszatérővel, illetve idevándorlóval együtt összesen 8000 zsidó élt a városban. 1971-ben számuk 2000-re csökkent, leginkább az Izraelbe való kiköltözés miatt. A zsinagógákat a mai napig funkciójuknak megfelelően használják.

Brassó (Brașov)

A város Dél-Erdélyben, Közép-Romániában található, napjainkban kb. negyed millióan lakják. A kordokumentumok 1492-től tesznek említést zsidókról, akik átmenetileg ott éltek, vagy keresztülvándoroltak a településen. Hosszú időn át a városban magyarok, románok és németek laktak. 1826-ban kaptak engedélyt zsidó családok arra, hogy letelepedjenek, két évvel később pedig már meg is szervezhették saját közösségük életét. 1865 és 1890 között a helyi közösség lélekszáma több mint tízszeresére, 103-ról 1198 főre duzzadt. 1860-ban zsidó világi iskolát alapítottak. A neológ és az ortodox szakadás 1877-ben következett be, az utóbbi közösség külön hitközséget alapított, azonban az iskolát mindkét kehila követői használták. A brassói közösség eléggé asszimilált volt, a többség a német és a magyar kultúrát, a kisebbség a románt tartotta sajátjának. 1930-ban több mint 2200 izraelita élt a városban. A második világháború alatt, a fasiszta hatalomátvétel következtében a zsidók vagyonát elkobozták, a közösségi épületekkel egyetemben.

A rehabilitált közösséget 1949-ben átalakították a romániai zsidó közösségek megszervezéséről szóló törvény értelmében. Két közösség helyett egységes ortodox szekcióval jött létre. A zsidó népesség száma Brassóban ekkor 1759 fő volt, 1956-ban pedig 4035, 1968-ban mindössze 2000. A XXI. század elején csupán néhány száz zsidó élt Brassóban, többnyire idősek, a többiek pedig Izraelbe vagy Nyugatra emigráltak.

Kolozsvár (Cluj)

Már a XVI. században említést tettek a zsidók jelenlétéről a városban. A Kolozsvár életében több évszázadon át betöltött szerepük igen csekély volt. 1835-ben a városi tanács adatai szerint mindössze 109 zsidó származású lakosa volt a településnek. Az 1846-os cenzus már 58 zsidó családról számol be. A közösség szép lassan kinőtte a Kül-Magyar utcában található kis zsinagógát, ezért az akkori Pap utcában építettek egy nagyobbat, klasszicista stílusban. Ez a sül, illetve az ezt körülvevő intézményrendszer, a rabbi-, a tanító,- és a mesgiah (vallási felügyelő) háza és a mikve (rituális fürdő) később az ortodox közösség szellemi és kulturális központjaként funkcionált. A német megszállás ideje alatt garázsként használták ezen intézményeket, 1945 után pedig pászkagyár és kóser hentes működött a helyiségekben. Sajnálatos módon 1990 óta TV-stúdió üzemel az egykori vallási központ helyén.

A Zsidó Kongresszus 1868-as pesti vármegyeházi gyűlése alapján a magyar zsidó közösségek három részre osztódtak. Kolozsvár zsidó lakosainak többsége az ortodox irányzathoz csatlakozott. 1875-ben a legkonzervatívabb szefárd közösség (melynek semmi köze nem volt az Ibériai-félszigetről származó szefárdokhoz) saját zsinagógát épített magának a Malom utcában. Ezt az imaházat 1927-ban megszüntették, röviddel 1945 után pedig lerombolták. Az utolsó itt működő rabbi Jekusiel Halberstam – akit egész közösségével együtt deportáltak – visszatért a holokauszt után, majd nem sokkal később Izraelbe vándorolt.

1947-ben 6500 zsidó élt a városban, akik három zsinagógában imádkoztak. A közösségnek volt kóser hentese és étkezdéje. A zsidó általános és középiskola újranyitotta kapuit, emellett egy tanácsadó iskolát is alapítottak annak érdekében, hogy a visszatérőket segítsék reintegrálni a munka világába. A kommunista hatalomátvétellel (1948) ezen intézmények bezártak, és a zsidók nagy számban vándoroltak Izraelbe vagy Nyugatra. 1970-ben a zsidók lélekszáma 1100 főre apadt. A XX. század elejére számuk kevesebb mint a felére, 500 főre csökkent.

Temesvár (Timisoara)

1762-ben két zsinagóga is épült a városban, egy askenáz és egy szefárd. A szefárd közösség egészen a második világháború végéig függetlenül működött. A Pesten 1868-ban megrendezett Zsidó Kongresszus után Temesvár (askenáz) közössége neológnak vallotta magát. Ezért 1871-ben az ortodox vallásgyakorlók külön hitközséget alapítottak, 1895-ben pedig saját zsinagógát építettek. A második világháború után az egyes irányzatokat egy kormányrendelet alapján egyesítették.

1890-ben a város zsidó lakosainak száma elérte a 4870-et (ami az akkori össznépesség 15%-a volt). 20 évvel később 6728 fő tartozott az izraeliták csoportjába (ez a szám azonban a korban az össznépesség 9%-a), 1930-ban pedig több mint 9000 zsidó élt a városban.

1825-ben alapították meg a város első zsidó iskoláját, melyet két másik követett, a település két különböző pont­ján 1840-ben. A két világháború között pedig két zsidó középiskola nyitotta meg kapuit (román fennhatóság alatt). A tanítási nyelv a román volt, azonban hébert is oktattak. A helyi zsidók a román mellett németül és magyarul is beszéltek.

A két világháború között magas fokú antiszemitizmus jelent meg Temesváron, ami értelemszerűen a második világháború idején érte el csúcspontját. A vészkorszak után sok zsidót azzal vádoltak, hogy föld alatti cionista tevékenységet végeznek, néhányukat emiatt be is börtönözték. 1947-ben 13 600 zsidó élt a városban, ami a tömeges alijázás következtében 1971-re 3000 főre csökkent. A közösségi intézmények egy része ezután is működött, rabbi vezette a vallási életet.  Napjainkban mindössze egy zsinagóga tölti be eredeti funkcióját, az ortodox.

E négy román nagyváros zsidó történetének bemutatása után bízom benne, hogy kedvet kap a kedves olvasó egy kis szomszédoláshoz. Természetesen az ország sok más pontján is rendkívül érdekes zsidó történelemre bukkanunk. Legyen szó a jelenlegi fővárosról, Bukarestről, ahol a második világháború előtt a harmadik legnagyobb zsidó közösség élt, vagy a ma is egyik legjelentősebb ortodox irányzat szülőhelyéről, Szatmárnémetiről.

Felhasznált források:

https://www.jewishvirtuallibrary.org/oradea

https://dbs.bh.org.il/place/-cluj-cluj-napoca

https://www.jewishvirtuallibrary.org/brasov

https://www.encyclopedia.com/religion/encyclopedias-almanacs-transcripts-and-maps/timisoara

http://romaniatourism.com/jewish-heritage.html