A szomszédos ország rövid zsidó története

Zsidók a szomszédban sorozatunkban a Ma­gyar­or­szág körül található államok zsidó történelmét és jelenlegi vallási életét kívánjuk bemutatni. Az első rész­ben Ukrajnáról lesz szó, mely Európa második leg­na­gyobb országa. Lakosainak száma meghaladja a 44 mil­liót.

A mai Ukrajna területén az ötödik legnagyobb zsidó kö­­zösség található Európában, világviszonylatban pe­dig a tizenkettedik. Az országban élő izraeliták négy nagy­­városban élnek leginkább. A fővárosban, Kijevben, 110 000-re, Dnyepropetrovszkban 60 000-re, míg Har­kovban és Odesszában 45-45 ezerre becsülik a zsidók lélek­számát. Az Európai Zsidó Kongresszus 2014-es adatai szerint 360-400 ezer zsidó él összesen az or­szág­ban.

Az ukrajnai zsidóság történelmében nagyon ke­vés nyugodt, békés időszakról beszélhetünk. Valameny-nyi korban pogromok, vérvádak nehezítették a min­den­­napokat már jóval a II. világháború előtt is. Az orosz forradalom idején és az azt követő néhány évben (1917–1920) becslések szerint több mint 31 ezer zsi­dót öltek meg. A helyzet ezután sem csillapodott, je­len­tős számú antiszemita incidens történt 1921-ben is, to­vábbá a szovjet kormány intézkedései is növelték az anti­szemitizmust. A második világháborúban körülbelül 1 millió helyi zsidó vesztette életét. 1959-ben az Ukrajna te­rületén élő izraeliták számát 840 000-re becsülték, 1989-re lélekszámuk közel a felére csökkent (leginkább mig­ráció miatt). A Szovjetunió felbomlása után is sokan dön­töttek a külföldre költözés mellett, ekkor leginkább Izra­elbe vándoroltak.

XXI. század

A ma az állam területén élő zsidók többségének anyanyelve az orosz vagy az ukrán, a jiddist napjainkban már csak az idősebb generáció tagjai tekintik anyanyelvüknek (1926-ban még a helyi zsidóság 76%-ának a jiddis volt az anyanyelve). A XX. század elején a jiddis hivatalos nyelv volt az országban, 1917 és 1920 között még az akkori pénzen is szerepelt felirat e nyelven is. A II. világháború előtt az ukrán városi lakosság harmada kötődött a zsidósághoz.

Jelenleg az országban 75 zsidó iskola működik 45 városban (többek között Kijevben, Odesszában, Lvovban, Harkovban), valamint 65 vasárnapi iskolában is tanítják a gyermekeket zsidó vallási ismeretekre. A Szovjetunió felbomlása óta a zsidó élet egyre intenzívebb az országban, zsinagógák és mikvék működnek (rendeltetésszerűen) olyan településeken, ahol viszonylag nagy közösségek élnek. Számos városban külföldi rabbi tevékenykedik.

2007 novemberében az ukrán állam közel 700 tó­ra­tekercset adományozott zsidó közösségeknek or­szág­szerte (ezeket kárpótlásul kapták a korábban elkob­zott­a­kért, megsemmisítettekért). Az Ukrán Zsidó Hitközség 2008-ban alakult meg, kijevi központtal.

A 2010-es években is számos ok szolgált arra, hogy a helyi zsidók elhagyják szülőföldjüket. A 2012-es par­la­men­ti választásokon a Szvoboda nevű szél­ső­jobboldali párt első ízben bejutott a parlamentbe (10,5%-al), nem meglepő módon tagadják antiszemita mi­vol­tu­kat. 2014-ben a donetszki zsinagógát rongálták meg. Az antiszemita jelképek falra festése mindennapos je­len­ségnek számít. 2014-ben 1000 fő alijázott, ekkor leginkább az akkor kitört ukrán forradalom miatt.

A negatív történések mellett érdemes szót ejtenünk a jó dolgokról is. 2012-ben Dnyepropetrovszkban meg­nyílt a világ legnagyobb Zsidó Közösségi Központja, a Menóra Center. A központban zsinagóga (az épület­kom­plexum az Arany Rózsa zsinagóga köré épült), kon­feren­ciatermek, szállodák, kóser éttermek és kávézók, kiállí­tó­te­rem, edzőterem és a „Zsidó Emlékezet és Holokauszt Uk­rajnában” múzeum működik, 20 000 négyzetméternyi te­rületen.

Kijev

A jelenlegi fővárosban leginkább a XIX. században vi­rág­zott a zsidó élet, az ország legnagyobb közössége volt itt található. 1815-ben 1500 zsidó élt a városban, közel 100 évvel később, 1913-ban pedig már 81 000. Bár a kö­zös­ség növekedett, számos próbatételen estek át a helyi zsi­dók, számos vérvád és pogrom nehezítette az életüket.

A Brodsky zsinagógában a mai napig aktív vallási élet­tel találkozhatunk. A városban olyan személyek szü­let­tek, mint a Tevje, a tejesember című könyve által vi­lág­hírűvé vált Solem Áléjhem és Golda Meir, egykori iz­raeli miniszterelnöknő is. Tevje megalkotójának la­kás­mú­zeuma is felkereshető, ahol az író egy-két személyes tár­gyát, kéziratait és a méltán híres, későbbi Hegedűs a ház­te­tőnről készült plakátokat mutatják be.

Odessza

Ukrajna harmadik legnagyobb zsidó közössége Odesz­szá­ban található. A Fekete-tenger partján fekvő ki­kö­tő­vá­rosban napjainkban 45 000 zsidó él, 1939-ben 200 000 izraelita lakott itt (ez az akkori népesség harmada), ezzel a kor második legnagyobb közössége volt itt található (a kijevi után).

Miután a holokauszt túlélői visszatértek a városba (108 000 fő), itt alakult ki az egyik legnagyobb zsidó központ a Szovjetunión belül. Azonban ez nem mu­tat­kozhatott meg nyíltan a közösségi életben. Számos ren­delet ne­he­ zí­tette a vallásgyakorlást, 1959 és 1965 kö­zött nem mű­köd­hetett a helyi pászkagyár, vallási össze­jöveteleket pedig nyíltan meghirdetni ezen idő­szak­ban életveszélyes volt. Nem véletlen, hogy 1968-ban jelentős létszámú zsi­dó család vándorolt Iz­ra­elbe. Az 1970-es években a ki­ván­dorlási tendencia to­vább folytatódott, a Szovjetunió fel­bomlása után még gyor­sab­bá vált.

A jelenlegi közösség alapjai 1991-ben jöttek létre, fő­ként nemzetközi szervezetek segítségével. A vallási élet ek­kor az Osipova utcai zsinagóga köré szerveződött. A közösségi központként is működő Odesszai Zsidó Könyv­tár kapui 1994-ben nyíltak meg. Héber, jiddis, uk­rán, orosz és angol nyelvű könyvek alkotják a könyv­ál­lo­mányt.

Jelenleg két óvoda, két iskola és négy vasárnapi iskola működik a városban.

Kijev sétálóutcája