A nyár egy jelentős része a Rio de Janeiróban megrendezett, 31. nyári olimpiai játékokról szólt. A következőkben a brazil nagyváros zsidóságáról igyekeztem a legtöbb információt, érdekességet összegyűjteni.
A dél-amerikai kontinens első nyári olimpiája idején a helyi zsinagógák és zsidó szervezetek örömmel fogadták a versenyre érkező zsidó sportolókat és szurkolókat, biztosították számukra a kóser étkezést. Az Edmond J. Safra zsinagógát és közösségi központot tavaly nyitották meg a Rió mellett található Ipanemában, kimondottan az olimpiára tervezték a 20 000 négyzetméteres intézményközpontot. A zsinagóga mellett az épületben található mikve, tantermek, bét midrás és számos közösségi tér. A zsinagóga helyén azelőtt is zsinagóga állt, amelyet az 1970-es években építettek. A sül közössége 1000 családból áll, akik Szíriából és Libanonból származnak. 2014-ben a környéken eruvot jelöltek ki, így a vallásos zsidók is cipelhetnek szombaton. Számítások szerint körülbelül 10 000 izraeli sportoló és turista érkezett az olimpiára.
A Riói Olimpiai Játékok szervezői közül hárman a 25 000 aktív tagot számláló helyi közösség tagjai. Carlos Arthur Nuzman brazil sportcsillag, egykori röplabdás, aki az Izraelita Clubban kezdte gyerekként pályafutását, a Rió 2016 szervezőbizottság elnöke. Az ő munkáját Sidney Levy brazil üzletember segítette a Bizottság vezérigazgatójaként. Leonardo Gryner pedig a kommunikációért és marketingért felelt.
A Brazíliában élő zsidók számát nehéz megbecsülni. Egyes kutatók szerint 120 000, míg mások szerint 80-100 000 izraelita él az országban, ami a második legtöbb Dél-Amerikában. (A legtöbben Argentínában laknak.) A világon a kilencedik legnépesebb zsidó közösség a brazil. Brazília legnagyobb városában, São Paulóban körülbelül 60 000, míg Rióban megközelítőleg 40 000 zsidó él a Zsidó Világkongresszus számításai alapján. A harmadik legnagyobb zsidó közösség Porto Alegrében található (15 000 fő).
A riói és a brazil zsidóság történelmét nem lehet kettéválasztani, ezért azt egészében mutatom be. Brazíliában azóta élnek zsidók, amióta Portugáliából 1500-ban megérkeztek az első, inkvizíció elől menekülő izraeliták. A dél-amerikai kontinens első zsinagógáját 1636-ban, Recifében, Brazíliában építették fel. (A Kahal Zur zsinagóga több helyreállítás után a mai napig megtalálható a brazil nagyvárosban, azonban már nem vallási intézményként, hanem 2001 óta múzeumként funkciónál.) Az akkori brazil zsidó lakosság szefárd volt, akik Portugálián kívül Spanyolországból érkeztek ide, azért, hogy élvezzék a holland hatalom által gyakorolt vallásszabadság előnyeit. Kicsivel később már Lengyelországból, Törökországból és Magyarországról is kezdtek zsidók kivándorolni. 1642-ben egy jelentős méretű migráns csoport érkezett Amszterdamból. 1945-ben Recife lakosságának fele volt izraelita származású. Adam Smith, a híres közgazdász, a brazil cukoripar fellendülését a Portugáliából az inkvizíció elől ide menekülő zsidóknak tulajdonítja.
A XVIII. század vége felé sok portugál zsidó költözött Délkelet-Brazíliába, ahol aranybányászattal foglalkoztak, sokukat lecsukták hitük nyílt gyakorlása miatt.
Edmond J. Safra zsinagóga Ipanemában
A független brazil birodalom kiáltványában (1822) és Alkotmányában (1824) viszonylagos vallási toleranciát hirdettek, aminek köszönhetően európai zsidó kereskedők kezdtek el megjelenni az állam akkori fővárosában, Rio de Janeiróban. Egyik legismertebb személy közülük az Angliából idevándorolt Denis de Samuel, aki jelentős kereskedelmi sikereket ért el, amivel kivívta Portugália királyától a bárói címet is. Egy másik kiemelkedő személyiség Bernard Wallerstein.
A Brazil Alkotmány elfogadása után Marokkóból és más afrikai országokból is elég sokan érkeztek a dél-amerikai országba. Később az Európában megjelenő antiszemitizmus, majd a nácizmus indította be a migrációs folyamatot. 1921 és 1942 között 57 000 zsidó érkezett Brazíliába, ezen időszakban ugyanis bevándorlásellenes jogszabályokat alkalmaztak olyan országokban, mint az Egyesült Államok vagy Kanada. Mivel Brazíliában stabil gazdasági háttérrel rendelkeztek az ideérkezők, ez arra ösztönözte európai társaikat, hogy ők is itt próbáljanak szerencsét (főleg a kelet-európaiakat).
Zsidó élet Rióban a XIX. századtól napjainkig
Az első, ma is létező közösségi szervezet, az União Shel Guemilut Ḥassadim, az 1840-es, 50-es években alakult meg, Marokkóból származó zsidók kezdeményezésére. 1867-ben létrehozták az Alliance Israélite Universelle szervezetet, majd 1873-ban a Sociedade União Israelita do Brazilt, mely főleg vallási és jóléti tevékenységet végzett egészen 1893-ig.
1889-ben, a Brazil Köztársaság kikiáltásának évében 200-ra becsülték a Rio de Janeiróban élő zsidók számát. 1900-ban már két zsinagóga működött a nagyvárosban, az egyiket észak-afrikai bevándorlók alapították, a másikat pedig nyugat-európai származásúak. Az 1900-as években a bevándorlás új hullámával találkozhatunk, az első világháború végére a városban élő zsidók számát már 2000-re becsülik.
Az első világháború után ismét sok zsidó érkezett Rióba, ahol egyre nagyobb közösség fogadta őket, jól működő intézményrendszerrel, egyre sokrétűbb szociális élettel. A többségi társadalomba is könnyedén sikerült integrálódniuk a helyi izraelitáknak. A cionista mozgalom nagyon erősen jelen volt a kor Rió de Janeirójában. Az 1910-es, 20-as évekre külön szervezetek jöttek létre az Európából érkező menekültek segítésére. 1923-ban Zsidó Nőegyletet és gyermekotthont, 1937-ben kórházat, 1963-ban pedig idősek otthonát alapított a helyi közösség.
A második világháború idején több intézményt hoztak létre a háborús áldozatok megsegítésére. Az ismert író, Stefan Zweig 1936-ban érkezett Brazíliába, ahol egyből csatlakozott a helyi zsidó közösséghez. Egy itt megjelent könyve, a Brasil, país do futuro (Brazília, a jövő országa) nagy sikert aratott. 1942-ben az író és felesége tragikus lépésre szánta el magát: egyszerre követett el öngyilkosságot, ami a zsidó közösségen kívül az egész brazil társadalmat is megrázta.
Stefan Zweig, aki feleségével Petrópolisba költözött
A zsidó közösség szociális és kulturális központja a belváros és a kikötő közelében, a Praça Onzéban alakult ki, ahol a jiddiskeit az élet minden területén megmutatkozott egészen az 1950-es évekig, amikor sokan más városrészekbe költöztek. A zsidó sajtóban a jiddis nyelv dominált, olyan újságok jelentek meg, mint a Dos Yidishe Vochenblat, a Yidishe Presse és a Brazilianer Yidishe Tzaytung, ezek mellett a portugálul megjelenő hetilapot, az Aonde Vamos?– t (Hova menjünk?) és az O Reflexót (Viszahatás) is meg kell említeni.
1979-ben Rió polgármesterévé a zsidó származású gyárost, Izrael Klabint választották. 2005-ben a FIERJ (Federação Israelita do Estado do Rio de Janeiro) 80 tagszervezettel rendelkezett, amelyből 30 zsinagóga, 5 iskola, 4 egyéb informális oktatási intézmény, ifjúsági mozgalmak, cionista nőszervezetek valamint több sport és kulturális egyesület. A 30 zsinagóga minden vallási irányzatot képvisel, az ultraortodoxtól a liberálisig nagyon széles a választék. Rió államban számos kóser bolt és étterem található, melyeket brazil zsidók üzemeltetnek.
Rio de Janeiro államban Rión kívül három másik városban található jelentős zsidó közösség. Niteróiban 1916-ban alakult hitközség. Itt is található zsinagóga, iskola, kulturális és közösségi központ. 1947-ben kapta meg a városi rangot Niterói, akkor 300 zsidó család lakott ott, többségük azóta nagyvárosokba költözött. Egy másik kicsi közösség az államban, Petrópolis városában található, a tengerparton. Jelentősége abból adódik, hogy jesiva működik a településen. Camposban 1929-ben jött létre hitközség, 40-50 család kezdeményezésére.
Az antiszemitizmus alacsonynak mondható Brazíliában. Nagyon ritkán fordul elő nyíltan. Ez az ország szigorú törvénykezésének köszönhető, mely mindenfajta rasszista megnyilvánulást szigorúan büntet. A helyi törvények 2-től 5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtják azokat, akik rasszista, antiszemita eszméket terjesztenek bármilyen formában. Egy 2013 és 2014 között végzett kutatás eredményei alapján Brazília a harmadik legkevésbé antiszemita ország az egész Amerikai kontinensen. Jelentősebb kihívás az ország zsidó közössége számára a vegyes házasságok magas előfordulása. 2002-ben 60 %-ra becsülték ennek arányát, ezek a házasságok főleg zsidók és arabok között jöttek létre. Izrael állam 1948-as kikiáltása óta sok brazil zsidó alijázik. 2010-ig több mint 11 500-an hagyták el szülőföldjüket, aminek oka leginkább a nagyon rossz brazil közbiztonság és gazdasági helyzet. 2015-ben az elmúlt 10 év legnagyobb Brazil alijahullámát regisztrálták, ekkor 463 zsidó érkezett Izraelbe (a jelenség a dél-amerikai média érdeklődését is felkeltette).
Miklós Dóri