Amikor Mózes lejön a hegyről, és meglátja, hogy a nép az aranyborjút imádja, haragjában összetöri a kőtáblákat. Utána viszont másodszorra is felmegy a hegyre, hogy ismét lehozzon két újabb kőtáblát. Eközben az Örökkévalóhoz fohászkodik, hogy bocsássa meg a nép bűnét. Ennek fejében kiérdemli, hogy attól kezdve az „isteni dicsfény” sugározzon az arcáról, valahányszor tanít. Ezt maga a Tóra írja: „És volt, amikor Mózes lejött a Szináj-hegyről […], nem tudta, hogy fénylett az arca.” (2Mózes 34:29.) A következő mondatból kiderül, hogy a nép attól kezdve félt Mózestől a fény miatt, ezért ő rendszeresen elfedte az arcát, hogy ne lássák a fényt.    Tovább »

A hetiszakaszhoz kapcsolódó cikkek »