A cél nem maga a böjt, hanem a szívek felébredése a megtérésre.
Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2010. december
Szerző: Domán Sije
Megjelent: Forrás – 2010. december
Hat alkalommal van egy évben állandó közösségi böjt. Minden hosszabb felsorolásra szokás kitalálni egy olyan rövidítést, amiről könnyen emlékezni lehet az összes részletre. Ebből talán a legismertebb a Széder-este is említett „dácách, ádás, beácháv”, ami mozaikszó, betűi a tíz csapás kezdőbetűit adják ki. Ezenkívül számos más ilyen jellegű mozaikszó ismert a halachikus irodalomban. A hat közösségi böjtre egy ennél játékosabb emlékeztető forog közszájon, ami a következőképpen hangzik: „fekete-fehér, férfi-nő, rövid-hosszú„. Megfejtése pedig a következő.
A „fekete„, ami a gyász színe, Tisá beÁvra utal, hiszen ez talán a legtragikusabb nap a zsidó naptárban, amikor a legnagyobb katasztrófák történtek (mellékesen ez egy kicsit erőltetett hasonlat, ugyanis legjobb tudomásom szerint nem jelenik meg a zsidó hagyományban a fekete szín, mint a gyász jele!). A „fehér” Jom Kippurnak a megfelelője, amikor a zsidó nép hasonlatossá válik az angyalokhoz, hiszen egész nap a templomban vannak, nem esznek és nem isznak, a napot imádkozással töltik és mindemellett ténylegesen az a szokás, hogy a férfiak a fehér színű kitliben vannak.
A „férfi” a Tisri hónap harmadikára eső Gedáljá-böjtnek felel meg. Gedáljá, a zsidó kormányzó, meggyilkolása után a zsidók elvesztették maradék függetlenségüket is Izrael földjén, ezért rendeltek el erre a napra böjtöt. A „nő” Eszter böjtje Purim előtt, Ádár hónap 13-án, emlékül Eszter királynő és a zsidó nép háromnapos böjtjére.
A „rövid” Ászárá beTévét, azaz Tévét hónap tizedike, amikor a babilóniai hadsereg megkezdte Jeruzsálem ostromát, hiszen a téli rövid nappalok miatt a böjt is rövid. Ezzel szemben nyáron hosszúak a nappalok, így a Támuz tizenhetedikére eső böjt − amikor az aranyborjú bűne miatt összetörte Mózes a kőtáblákat, és sok tragédia történt később a történelem során ezen a napon − a „hosszú„.