Nem csak akkor ismerjük föl Isten jelenlétét, amikor csodát tesz.

zsidó naptárban minden 19 évben nyolcszor van szökőév. Ilyenkor tizenkettő helyett tizenhárom hónapból áll az év, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ádár hónap után egy második ádárt is tartunk. Ilyenkor purimot az első helyett a második ádárban ünnepeljük. A Talmud ezt azzal magyarázza, hogy össze kell kapcsolni a purim csodáit a peszách csodáival. (Peszách niszán hónapban van, amely ádár után következik.) Rási írja (Táánit 29a), hogy ádár azért a különleges vidámság hónapja, mert ez csodák időszaka, a purimé és a peszáché is. Mi a kapcsolat purim és peszách között? Miért kell a háláchá alapján összekapcsolni őket?

Peszách csodái a természetfeletti nyílt demonstrációja voltak, Isten történelembe és természetbe való beavatkozásának a lehető legegyértelműbb és leglátványosabb példái. A tíz csapás, egy kétszáztíz éves egyiptomi rabszolgasorba vetett nép exodusa, a Vörös-tenger kettéválása, az egész nép élelmezése a sivatagban, mind-mind Istennek a világban való jelenlétét hirdette.

Megilá, Eszter könyve

Ezzel szemben purim eseményei kifejezetten homályosak. A purimi történéseket mai újságírók könnyen értelmezhetnék politikai, pszichológiai vagy történelmi összefüggésekként. Mi lehet természetesebb, annál, mint hogy rendelet születik a zsidók kiirtásáról, mikor a zsidóságra sok társadalom gyakran úgy tekint, mint valamiféle szálkára. A nem várt fordulatok, mint például Hámán kivégzése, Mordecháj előléptetése, a zsidók megmenekülése úgy is értelmezhetők, mint a történelmi folyamat természetes részei. Eszter jókor volt jó helyen, Hámán pedig nem volt valami szerencsés.

Úgy tűnik, az isteni közbeavatkozás hiányzik, mind a nehéz helyzetből, amelyben a zsidók találták magukat, mind pedig az abból való szerencsés megmenekülésből. Ezt hívják bölcseink „heszter pánim”-nak, vagyis Isten elrejtett arcának. Könnyű felismerni Istent, amikor természetfeletti csodákat mutat be. A zsidók nagy feladata az, hogy felismerjék az isteni kezet a saját nemzeti és személyes életük eseményei mögött. És éppen ez, a zsidóság elleni rendelet mögött látott felismerés vezette a zsidókat olyan viselkedéshez, amely az isteni megváltáshoz szükséges. Isten jelenléte rejtve volt, és szükségessé tette az emelkedett látásmódot, mert csak azáltal válhatott láthatóvá a jelenlét.

Peszách viszonyítási alapot ad purimhoz, az isteni jelenlétről biztosít minket akkor is, amikor az nem annyira nyilvánvaló. Izrael modern eseményeit is ilyen keretben kell értelmezni. Izrael „a Föld, amelyről Isten gondoskodik … amelyen mindig rajta tartja a szemét”. Az a szem, amely ismeri a zsidó nép történelmének csodáit, képes tisztán látni Isten kezét a mai eseményekben is.

fordítás · Jehuda Silber