Történelem

A szóbeli tan: a Talmud (tanítás)

A nemzedékeken át öröklött tanítás rendszerré foglalásának története.

Szerző: Gantner Eszter
Megjelent: Forrás – 2013. november

Szerző: Gantner Eszter
Megjelent: Forrás – 2013. november

A nemzedékeken át öröklött tanítás rendszerré foglalásának története.

A Bar-Kochba-felkelés utáni időszakban Galileában összpontosult a szellemi élet. A rómaiak által kivégzett Rabbi Akiba tanítványai itt szervezték meg a Tóra tanítását. Különböző helyeken alapítottak jesivákat (Talmud-akadémia), így Tiberias, Szeforisz, Tekoa, Usa váltak szellemi központokká. Azokat a bölcseket, akik a második Szentély idejében vagy utána alkottak, tannaitáknak nevezzük. A tanna szó arámi eredetű és tanítót jelent. A tannaitákhoz tartozott Rabbi Jehuda Ha-Naszi is, aki a Misnát szerkesztette. A Misna és a Gemara együttese alkotja a szóbeli tan egészét – a Talmudot.

A javnei iskola állította össze és fogadta el a Tanach harmadik részét, a Szentiratokat (Ketuvim). Ebben találjuk a Zsoltárok könyvét, amely a zsidó imakönyv fontos darabjait tartalmazza, a salamoni Példabeszédek és Jób könyvét (az úgynevezett bölcsességkönyveket), az öt tekercset, amelyeket az ünnepek sorrendjében olvasnak: a peszách ünnepén az Énekek énekét, sávuotkor Rut könyvét, a jeruzsálemi gyásznapon Jeremiás siralmait, az őszi ünnepek végén, smini aceretkor a Prédikátor könyvét, és végül purimkor Eszter könyvét. Három történeti munka került ekkor a Tanachba: Dániel, Ezra és Nehemiás, valamint a Krónikák könyvének két része.

Javnéban arra törekedtek, hogy az élet minden egyes apró elemére is szabályok és szokások rendszerét hozzák létre, hogy ezek egyfajta összetartozásra, közösségi életre szoktassák a népet. Itt vált a hit és a tudás a zsidóság legfőbb értékévé, mivel ahogyan a bölcsek fogalmaztak, „a Tóra tanulása mindennel felér”.

A jesivák összefoglalták a „szóbeli tant”, s lassan kialakították a törvények és tanítások rendszerét, a Misnát. A Misnát – mint említettük – Rabbi Jehuda Ha-Naszi szerkesztette egybe, illetve fejezte be a Rabbi Méir által elkezdett a folyamatot. (219-ben, Tibériás városában halt meg.)

A Misna a tóratanítások addig nemzedékeken át öröklődő anyaga volt – amelyet rendszerbe szedtek. Ez hat rendre (témakörre), összesen 63 traktátusra és egy bevezető kötetre oszlik. Ez utóbbi, a Bráchot (= Áldások) a mindennapi imákkal és liturgiával foglalkozik. A hat rend a következő: 1. Zraim (= Vetések), amely a Tóra mezőgazdasági törvényeit gyűjti egybe és vitatja meg. 2. Moéd (= Ünnep), amely a zsidó ünnepek és jeles napok szabályait tárgyalja. 3. Násim (= Asszonyok), amely a házasságjogról szól. 4. Nezikim (= Károk), amely a bíróság, a polgári és a büntetőjogot tárgyalja. 5. Kodásim (= Szentségek), amely az áldozatokkal és a Szentély törvényeivel foglalkozik. 6. Tohorot (= Tisztaság), amely a rituális tisztaság és a papi-orvosi előírásokat tartalmazza.

Ezután a főiskolákon több száz éven át folyt a vita arról, hogyan vezethetők le a Tórából a különféle törvények és szóbeli hagyományok. Ez az anyag a Gemárá – vagyis a Misna magyarázatai. Így jött létre a Talmud.

Mikor a Római Birodalom államvallásává a kereszténység vált, a zsidóság helyzete jelentős mértékben tovább romlott, ami 360-ban a júdeai főiskolák felszámolásához vezetett. Csak a Babilóniában működő főiskolák foglalkozhattak tovább a zsidó tudományokkal. Ennek eredményeképpen alakult ki a kétféle Talmud:

1. Az egyik, a Jeruzsálemi ugyan minden Misna-kötethez szól, de tömör, nem elég részletes, hiszen nem volt idő arra, hogy befejezzék.

2. A másik a Babilóniai Talmud, amelyet 500 körül zártak le, de az csak 36 kötetet és a bevezető könyvet tárgyalja: nem foglalkozik azokkal a mezőgazdasági törvényekkel, amelyek csak Izraelben érvényesek, sem pedig a Szentély törvényeivel, mivel azok jelenleg nincsenek érvényben.


vissza