Arcképcsarnok

„Az életben a legértékesebb dolog az idő” – Chájim Vitál rabbi élete

Hogyan tanulmányozzuk a Kabbalát? Egy bölcs rabbi példája.

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: JewishVirtualLibrary.org
Megjelent: Forrás – 2012. március

Szerző: Kurucz Ákos
Forrás: JewishVirtualLibrary.org
Megjelent: Forrás – 2012. március

A rabbi, akiről ez a cikk szól, Itáliában született a luách (a zsidó naptár) szerinti 5303-ban, az európai időszámítás szerinti 1543-ban. Mivel családja Olaszországból, Calabria városából származott, Vitál rabbit gyakran a „calabrese” néven emlegették, ami olaszul annyit tesz, hogy „calabriából származó”.

Chájim Vitál édesapja – aki szintén rabbi volt, és Joszef volt a neve – szóférként is tevékenykedett. Igen keresett szófér volt, szakmája egyik legnagyobb reputációnak örvendő művelője volt. Olyan szóférként vált ismertté, aki szentséggel és spirituális tisztasággal teli tfilineket (imaszíjakat) készített. Azt beszélték a kortársak, hogy a Joszef rabbi által írt tfilin közelebb vitte viselőjét a kabbala titkos tanaihoz. A kor egyik legnagyobb rabbija, a Sulchán Áruch szerkesztőjeként ismert Joszef Káró – akit egyik főművének címe után Bét Joszef néven ismertek – azt mondta, hogy az ő mágidja (tanító angyala) azt súgta neki, hogy a világ fele csupán a Joszef rabbi által írt imaszíjak erényeinek, az imaszíjai által generált érdemeknek köszönheti a létezését.

Az előző számban megismerkedtünk a Szent Álsich rabbival, aki a kor szellemi központjának, Cfátnak volt az egyik legnagyobb rabbija. Ráv Álsich lett Chájim Vitál tanítója. Ennek a története a következő: a fent említett Joszef Káró, alias Bét Joszef tanító angyala titokban elment Álsich rabbihoz. Azt tanácsolta ráv Álsichnak, hogy vegye szárnyai alá Chájim Vitált, ne sajnáljon semmilyen erőfeszítést, teljes szívével és minden erejével ráv Vitál tanításával törődjön, mert egy napon Vitál lesz szellemi értelemben Joszef Káró utódja. Chájim Vitál lesz ugyanis az a rabbi, aki Káró „trónjára fog ülni”.

Nemcsak a Szent Álsich tanította őt, hanem a számunkra már ismert Rámák, azaz Móse Cordovero rabbi is. A kabbala legsugárzóbb csillagai adták át tudásukat az ifjú Vitálnak. A „cfáti iskola” egyik rangidős rabbija, Sábtáj Lapidot rabbi meglátta ráv Chájimban a kivételes lehetőséget. Lapidot rabbi felismerte, hogy Vitál kivételes tehetség, és kivételes magasságokba lesz képes eljutni. Ösztökélte őt, hogy hagyjon fel minden materiális dologgal. Azzal érvelt, hogy az életben a legértékesebb dolog az idő, ne foglalkozzon semmi olyannal, ami a tanulástól veszi el az idejét. Ha minden idejét a tanulásnak szenteli, elképzelhetetlen magasságokat – és mélységeket – érhet el.

„A judaizmus időfogalma más: az idő a zsidóságban egy spirálhoz hasonlítható.”

Pár szó az időről. Az idő fogalma a zsidóságban eltér a más vallások által vallott időfogalomtól. Más kultúrák szerint az idő leginkább egy lineáris valami. Indul valahonnan, megy előre, visszafordíthatatlanul halad egy irányba. Megy előre, amit az évek számának növekedése jelez. Az idő ezek szerint egy egyenes vonallal jellemezhető. A judaizmus időfogalma más: az idő a zsidóságban egy spirálhoz hasonlítható. Ha papírból kivágunk egy spirált, és a spirált a végénél fogva rögzítjük, a spirál a felfelé haladó meleg levegő miatt elkezd lassan spirális mozgást végezni.

A zsidóság szerint ilyen az idő. Nem valami előrehaladó lineáris dolog, hanem egy ugyanoda mindig visszatérő fogalom. Huszonnyolc évenként a Föld visszatér abba a csillagászati állapotba, amelyben a világ teremtésekor volt. Rendszeresen, huszonnyolc évente (legközelebb röpke 26 év múlva) elvégezzük a napszentelés szertartását, ezzel emlékezünk arra, hogy a Föld, a Nap és minden égitest pontosan abban a helyzetben van, ahogy a világ teremtésekor állt. Hétről hétre nem előre megyünk az időben, hanem visszatérünk – mint egy spirál – abba a helyzetbe, amely­ben a teremtés hat napja után került a világ.

Huszonhat éves korában Chá­jim Vitál belefogott a Zohár (A ragyogás könyve) kommentárjának a megírásába. A kommentár megírásakor a Rámák által adott tanítások szolgáltak iránytűként a számára. 1569-et írtak ekkor. A következő évben gyökeres fordulatot vett az élete. 1570-ben megérkezett a városba – Cfátról van szó természetesen – a Szent Ári, Jichák Luria Askenázi. A sors úgy hozta, hogy Chájim Vitál – akiről Bét Joszef angyala azt mondta ráv Álsichnak, hogy a legkiemelkedőbb szellemi nagyság lesz – nem került kapcsolatba Árival. Egy városban éltek, de Ári nem tanította Vitált, mert ő Rámák tanítványa volt. Ahhoz, hogy Vitál elérje a neki jósolt tudásszintet, Árinak kellett volna őt tanítania. Az nem lehet, hogy az angyal tévedett! Rámák betöltötte a küldetését, amit tudott, átadott Vitálnak, majd visszaadta a lelkét az Örökkévalónak. Vitál rabbi nélkül maradt, így kézenfekvő volt, hogy Ári tanítványa lesz.

Pár hónappal a halála után Rámák megjelent Vitál álmában. Vitál megosztott egy kérdést volt tanítójával: az égben Rámák vagy Ári módszere szerint tanulmányozzák a kabbalát? Rámák a következőt válaszolta: „mindkét módszer helyes és igaz. Az enyém az egyszerűbb, azoknak való, akik kezdők a kabbala tudományának ismeretében. A te mostani rabbid, Ári a kabbala mélységeit tanítja. Megsúgom neked, hogy itt a mennyben én is Ári szerint tanulok.”



vissza