Nicávim

Hol van a Tóra?

Az angyali érintés születésünk pillanatában.

Szerző: Rabbi Max Weiman
Forrás: Aish.com
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2010. augusztus

Szerző: Rabbi Max Weiman
Forrás: Aish.com
Fordította: Sárosi Gábor
Megjelent: Forrás – 2010. augusztus

Hetiszakasz: Nicávim

Ez a parancs, amit parancsolok neked ma, nincs elrejtve előled, és nincs messze tőled. Nem az egekben van, hogy mondjad: “Ki fog miattunk az égbe felmenni, hogy elhozza nekünk, hogy meghallgassuk, és megtegyük azt.” És nem a tengeren túl van, hogy mondjad: “Ki fog átkelni a tengeren nekünk, hogy megszerezze, hogy meghalljuk és megtegyük azt.” Ellenben, ez nagyon közel van hozzátok, a szátokban és a szívetekben, hogy megtegyétek.


Tudjuk, hogy a Tóra nem az égben van vagy a tengeren túl, mert az Örökkévaló megtanította nekünk a bölcsességét. Rendelkezünk a Tánách 24 könyvével és a szóbeli hagyomány spirituális és morális tanításaival. Akkor miért mondaná bárki, hogy az égben van vagy a tengeren túl?

Az embereknek végtelen kifogásaik vannak, hogy miért ne tanuljanak. Majdnem minden racionális ember azt mondja, hogy a bölcsességet nagyon nagyra értékeli. De nem találni olyan embert, aki naponta két órát, vagy akár csak egyet is a bölcsesség megszerzésével töltene. Mindannyian bölcsek akarunk lenni, de nem igyekszünk megszerezni a tudást annyira, amennyire tudjuk, hogy kellene.

Az Örökkévaló “a raktáraiból” mindenkinek az alapján osztja ki a bölcsességet, hogy az illető mennyi őszinte vágyat érez iránta.  Aki 5 percet tölt a bölcsesség tanulásával, mert valóban csak ennyi ideje van, többet tud megszerezni, mint az, aki hetente három órára jár, de nincs ugyanannyi vágya a tudásra.

Rabbi Yehuda Davis egyszer azt mondta a tanítványainak: “Azt hiszitek, én okosabb vagyok nálatok? Nem. A különbség közöttünk az, hogy nekem égető vágyam van a tudásra.”

A talmudi időkben élt egy Elázár ben Hurkánosz nevű ember, akinek nem volt sem képessége, sem lehetősége a tanulásra. Ült és sírt, majd az apja megkérdezte, miért sír. Azt felelte: “Tórát akarok tanulni!” Az apja ezt mondta neki: “Ne aggódj! Megházasodsz, lesznek gyerekeid és ők fognak tanulni.” Elázár ezzel a válasszal nem volt megelégedve és tovább sírt, amíg az Örökkévaló elvezette egy tanárhoz, aki képes volt az ő szerényebb képessége számára is “megnyitni a Tórát”. Hány olyan van közöttünk, aki sír, hogy megértse az Örökkévalót? Talán panaszkodunk emiatt vagy imádkozunk ezért… de hányan sírunk?  Amikor az ember sír, az nemcsak az érzés kifejezése, hanem a megértés utáni vágyé is.

Az Örökkévaló azt mondja, a Tóra a szívedben van és a szavaidban. De hogy lehet a szívemben, ha tanulnom kell ahhoz, hogy tudjam?

Rabbi Mose Chájim Luzzatto a Meszilát Jesárim (Egyenesek Ösvénye) című személyiségfejlesztő és spiritualitásébresztő művének a bevezetőjében azt mondja, hogy a könyve semmilyen új dolgot nem tanít. Mégis a könyv tele van az emberi személyiség és a lélek belső működésének bámulatos vizsgálatával. Úgy tűnik, hogy az igazi spirituális tudás valahogy el van rejtve bennünk. Amikor tanulunk, akkor ezt hozzuk a felszínre.

A Midrás az mondja, hogy Ábrahám annyira kívánta a spirituális tudást, hogy az Örökkévaló megnyitotta a veséit és ömlött belőle a bölcsesség folyója. Ha ezt nem szó szerint értjük, a Midrás azt mondja, hogy a bölcsesség folyója valamilyen módon a természetes létünk része – de nem könnyű megindítani.

A Talmud szerint, amikor az anyaméhben vagyunk, jön egy angyal és megtanítja nekünk az egész Tórát. Később, születésünk pillanatában, az angyal megérint minket az orrunk alatt és az egészet elrejti. Tehát  a bölcsesség bennünk van elrejtve, melyet a tanulás által tudunk a felszínre hozni.


vissza