Berésit

Isten és a fizika

Más-más időmércével kell mérni.

Szerző: Kalász Marietta
Megjelent: Forrás – 2010. szeptember

Szerző: Kalász Marietta
Megjelent: Forrás – 2010. szeptemberHetiszakasz: Berésit

A Berésit hetiszakasz egyik legizgalmasabb része a teremtéstörténet. Sokan viszont nemcsak a tórai történetben nem hisznek, de abban sem, hogy egyáltalán volt kezdet (pl. Albert Einstein). Nézeteit később Hubble felfedezései és az ezekre épülő ősrobbanás-elmélet cáfolta meg. A tudomány mai állása szerint az ősrobbanás-elmélet a hivatalosan elfogadott magyarázat világunk keletkezésére, habár természetesen akadnak olyan tudósok is, akik vitatják ezt.Összeegyeztethető lenne a tórai teremtéstörténet az univerzum keletkezéséről alkotott mai elképzeléseinkkel?

Prof. Gerald Schroeder amerikai fizikus szerint igen, mint ahogy arról Genesis and the Big Bang című könyvében részletesen beszámol. Először is: a teremtéstörténet “napjait” már a Talmud sem a hagyományos időfelfogásunknak megfelelően értelmezi. 5Mózes 32:7-ben Mózes például ezt mondja: “Emlékezzél meg az ősidőkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit!”

Ezt a hagyományos kommentátorok egy része úgy értelmezi, hogy az ősidőkről való megemlékezés a teremtés hat napjára vonatkozik, míg a nemzedékek éveinek elgondolása az Ádámot követő generációkra. Tény az, hogy a Tóra megkülönbözteti a kettőt és két különféle igét használ az egyikre, illetve a másikra. Ezzel utalva arra, hogy a kettőt más időmércével kell mérni. A teremtéstörténetben leírt egyes napok jelenthetnek mai fogalmaink szerint akár évmilliárdokat is. A tudomány mai állása szerint ugyanis nemcsak a tér, hanem az idő is folyamatosan tágul – ez azt jelenti, hogy ami mostani, földi években mérve sokmillió év, az lehet, hogy akkor régen, amikor még “sűrűbb” volt az idő, tényleg csak egy napig tartott!

A tórai teremtéstörténet egyik nagy látszólagos ellentmondása, hogy már az első napon azt írja a Tóra: “s lett este, és lett reggel…” A Nap teremtése viszont csak a 4. napon történt!

Ha azonban héberül olvassuk, az erev (este) szó gyöke rendetlenséget, káoszt is, míg a boker (reggel) szó gyöke rendet, elkülöníthetőséget is jelent. Ennek fényében tehát a fenti idézet úgy is olvasható, hogy a káoszból rend lett, a strukturálatlan massza rendszereződött.

Ezen a ponton újabb egyezést találunk a tórai magyarázat és a tudományos elképzelések között; mindkettő szerint előbb keletkeztek az egyszerűbb, kevésbé komplex dolgok, és a bonyolultabbak, összetettebbek később (és nem például fordítva). Ha jobban belegondolunk, ez ellentmondani látszik annak a banálisan egyszerű és hétköznapi megfigyelésnek, hogy a dolgok természetes tendenciája, hogy ha valamivel nem törődünk, nem foglalkozunk, akkor az szétesik, elromlik, és nem épp ellenkezőleg, egyre bonyolultabb és fejlettebb formákat kezd ölteni. Ez tehát egy újabb érv arra, hogy a világegyetem, a Föld, az élőlények, az ember nem “maguktól” keletkeztek.

Igen ám, de mi volt a teremtés előtt? Ez a kérdés egyformán foglalkoztatja az asztrofizikusokat és a kabbalistákat. A tudománynak csak nagyon homályos elképzelései vannak az ősrobbanást megelőző eseményekről. A teremtéstörténet (és az egész Tóra) pedig a “berésit” szóval kezdődik, a berésit szó pedig a “bét” betűvel, amely leírva három oldalról zárt és csak előre (az írás iránya felé, azaz balra) nyitott. Sok kommentátor szerint ez a zártság azt jelképezi, hogy a Tóra csak azt közli velünk, mi történt a teremtés kezdetének pillanata óta; s hogy azelőtt mi történt, soha nem fogjuk megtudni.


vissza