Zsidó mesék

A nagy hordó bor

Tanmese az egymás iránti felelősségről és a példamutatásról

Hallottatok valaha Szőlővárosról? Nem? pedig nagyon híres egy város, és még híresebb lett a fura eset után, amely ott történt.

Ez a városka különlegesen finom boráról lett híres, amelyet bárhogy próbálták is utánozni más városok, nem sikerült nekik. Olyan finom volt ez a bor, hogy messze földről rendelték a gazdag emberek, és a király asztalára is innen került a bor. A város minden polgárának meg volt a maga kis szőlője és pincéje. Bármi is volt a foglalkozása, biztos volt bora is, és ez jólétet adott minden lakónak.

Egy nap nagy hír hozta izgalomba az egyébként csendes település lakóit! A király hamarosan látogatásával tiszteli meg a várost! Összegyűlt minden okos ember, és azon tanakodtak, hogyan tisztelhetnék meg kellőképpen a királyt. Hamarosan elő is állt valaki egy remek ötlettel: készítsenek egy hatalmas, míves hordót, s állítsák azt ki a város főterén. Töltsék meg a polgárok a hordót a legjobb borukkal, s ezzel az ajándékkal fogadják az uralkodót.

 

Az ötlet mindenkinek tetszett. Hamarosan el is készült a hordó, amit kiállítottak a város központjában. Valamennyi lélek megcsodálta a szép faragást és a szép ezüst csapot rajta, akárcsak hatalmas méretét. Eddig minden remekül haladt. Már csak meg kellett tölteni a hordót. Volt a városban egy borbély, Getzelnek hívták. Ő akart az első lenni, aki a hordóba önti a bort. De amint hazafelé tartott, hogy a legjobb borából hozzon egy kancsónyit, így gondolkodott : az én borom olyan drága és finom. Miért öntsem össze másokéval, amelyek talán nem annyira finomak. És egyébként is nekem olyan kevés borom van. Mi történne, ha vizet öntenék a hordóba? Egy ekkora hordónál ezt senki nem fogja észre venni. És végül Getzel vizet öntött bor helyett a hordóba. Ez még csak nem lett volna akkora baj, csakhogy nem ő volt az egyetlen, aki így gondolkodott a városban. Beril, a hentes, Cháim, a szabó, Hersel, a cipész … mind hasonlóan okoskodott, és nagy titokban vizet öntöttek mind a hordóba. Senki sem gondolta, hogy talán más is vizet tölt bor helyett!

Elérkezett a várva várt nap, a király állt a város főterén. Végighallgatta a polgármester köszöntését, és boldogan átvette az ezüst kupát. Maga ment a szép hordóhoz, hogy bort engedjen magának az ezüst csapból. A különlegesen finom borból, amelyet a város polgárai tiszteletük és szeretetük kifejezésére gyűjtöttek egybe számára. Vagyis ezt csak gondolta! Mert nem volt abban a hordóban semmi egyéb, csak víz!

Micsoda szégyen! Szörnyűség, felségsértés! A király ettől kezdve soha többet nem rendelt a borból, és a városka finom bora a felségsértés szimbóluma lett. Az eddig jólétben élő kis városra nehéz évek vártak. Sok időnek kellett eltelnie, amíg bárki újra vett a borukból.

(Bizony több tanulsága is van ennek a kis történetnek. Ha tehetsz valami jót, tedd meg magad mihamarabb, és ne várd, hogy más tegye meg helyetted! Te magad mindig tedd azt, ami helyes az Örökkévaló szemében, akkor is, ha más ember látja, és akkor is, ha nem. A jó és a rossz példa is ragadós, függetlenül attól, hogy látod-e azonnal annak hatását. Te mindig mutass jó példát! Végül, de nem utolsósorban minden zsidó cselekedete összeadódik, és a király végül együtt is megítéli a népet ros hásánákor. Minden zsidó felelős a többi zsidóért.)

Forrás • Uncle Yossi`sBig Book of Stories, Jewish Learning Group, 2014-2016

Trendeli Alapítvány – Zsidó bölcsőde Újlipótvárosban

Panyiné dr. Ábrahám Zita