Tóra és tudomány

Omerszámlálás – a napok összeadódnak

Egy kísérlet a változás 49 napján.

„Számoljatok magatoknak az ünnep másnapjától, a naptól, hogy hozzátok a lengetni való kalászt, hét hetet, teljesek legyenek.” (3Mózes 23:15.)

A Tóra elrendeli, hogy peszách és sávuot ünnepe között hét hetet, azaz negyvenkilenc napot számoljunk. Peszách a kivonulás ünnepe, sávuot a tóraadásé. Amikor a zsidó nép kivonult Egyiptomból, szellemileg nagyon alacsony szinten volt, az egyiptomi kultúra, a szolgai életmód mély nyomot hagyott rajta. Időre volt szükség ahhoz, hogy a tóraadásra alkalmassá váljanak.

Hasonló a helyzet a mi életünkben is. Számunkra az omer­számlálás rendszere az a micvá, amely a felkészülés fo­galmának felel meg. Peszáchkor lélekben újra átéljük a kivonulást, megértjük szabadságunk fontosságát, de egyben rögtön el is kezdünk számolni, azaz tudatába kerülünk annak, hogy az idő múlik. Észrevesszük, hogy a napok telnek, a tóraadás a nyakunkon – vajon képesek vagyunk-e már az élmény befogadására?

Mély üzenet van elrejtve ebben a fogalomban: minden azon múlik, hogyan tudjuk a napjainkat kihasználni. Ez az egyetlen esélyünk az életben, hogy valami igazán nagy dolgot érjünk el, hogy a lehetőségeinket megsokszorozzuk. Hányan vannak olyanok, akik elhatározták már, hogy megírjanak egy könyvet? Ha nem sikerült, könnyen vigasztalhatták magukat azzal, hogy az mégsem annyira egyszerű dolog, egy egész könyvet megírni, hogy az tartalmas és értelmes legyen. Pedig ha a „napok számlálása” szempontjából nézzük, igazából elegendő, ha mindennap egyetlen bekezdést leírunk. Mennyi időbe telik jól megírni egyetlen bekezdést? Fél órába? És mikor is határoztuk el, hogy megírjuk azt a könyvet, amely végül soha nem készült el? Tíz évvel ezelőtt? Nos, ha egy oldal 6 bekezdésből áll, akkor az hetente 1 oldalt jelent (és akkor szombaton nem is írtunk), 1 év alatt 52 oldal, 10 év alatt 520 oldal. Egy 520 oldalas képzeletbeli könyv van a polcon, tele a mi gondolatainkkal, amely nem készült el, mert már akkor feladtuk!

A zsidó látásmód szerint a szellemi fejlődésünk elsősorban a tóratanuláson keresztül történik. Egyszerűen fogalmazva az, hogy kik leszünk tíz év múlva, milyen emberré sikerül válnunk, nagyban múlik azon, hogy mennyire kitartóan és következetesen tanuljuk a Tórát a hétköznapjaink során. Ez mind szép és jó, gondolhatjuk, de pontosan mit és hogyan is kellene tanulnunk? Hogyan tudjuk ezt beilleszteni a mindennapjainkba? Tegyük fel, hogy már úgy érezzük, hogy tartunk valahol, van a tanulással kapcsolatban néhány alapvető élményünk: élveztünk egy csoportos szövegtanulást, ismerjük a héber betűket és néhány szót, esetleg már önállóan is megpróbálkoztunk egy-egy rövid részlet megértésével, amelyből sikerült valamiféle tanulságot találnunk az életünkre. Azaz egyrészt akár haladónak is gondolhatjuk magunkat, környezetünkhöz képest, másrészt még mindig azt érezzük, hogy a végeláthatatlannak tűnő zsidó könyvtár teherként tornyosul fölöttünk. Mikor jön el az a nap, gondolhatjuk, hogy fogom tudni követni a Daf Jomit (napi talmudtanulási program), hogy tudom idézni a hetiszakasz mondataira Rási kommentárját, vagy fogom tudni a legfontosabb háláchákat az imákkal kapcsolatban? Ihletett pillanatokban egy-egy bekezdés megtanulása óriási élményt jelent, de hogyan lehet innen odáig jutni, hogy komplett könyveket legyünk képesek feldolgozni?

A válasz a „számlálás” fent említett koncepciójában rejlik. Ha elkötelezzük magunkat egy hosszú távú tanulási program mellett, szert tehetünk arra a tulajdonságra, amelyet héberül bekiutnak nevezünk. Ezt jobb híján „szakértelem”-nek szokás fordítani, valójában azonban azt jelenti, hogy nagy anyagokat ismerünk madártávlatból. Sok fogalomra van rálátásunk, bármikor, bárhol kinyithatjuk a könyveket, az oldalakról ismerős szövegek köszönnek vissza. A tanulás és annak következményei persze ennél jóval messzebb mennek, mert ezek az információmorzsák idővel összeállnak, és komplett látásmódot formálnak az emberben, de a legegyszerűbb szinten ez az, amit egy tanulási program nyújtani tud az életünkben.

Kedvcsinálóként szeretnék bemutatni néhány ilyen tanulási programot. Az első a Daf Jomi, melynek résztvevői 7 év alatt az egész Talmudot áttanulják. Az egész világon mindenki ugyanazt az egy talmudi lapot tanulja ugyanazon a napon. Előadók százai magyarázzák a talmudi vitákat és történeteket, melyeket az internetről többféle nyelven is meghallgathatunk (angolul, héberül, jiddisül, de akár spanyolul is). Elsősorban olyanoknak érdemes ebbe belevágni, akik valamennyi Talmudot már tanultak. Csak hanganyag alapján gyakran nehéz követni a szálakat, ezért hasznos lehet előtte és/vagy utána párban vagy egyedül ismerkedni az írott szöveggel. És nem szabad feladni, ha nem értjük meg 100%-ban. Én is részt veszek a Daf Jomi tanulásában, meghallgatom az előadást, és nagyjából a lap negyedét fel is dolgozzuk a tanulópárommal, napi 50 percben.

Akinek ez még sok, de szívesen belekóstolna a tartalmába, az követheti a Misna Jomit. A Misna nem más, mint a Talmud alapszövege: a Talmud bölcsei az egyes mis­nák tartalmán vitatkoznak, hasonlítják össze egymással és további hasonló szövegekkel. Ez jóval rövidebb, napi 2 misnát tartalmaz, és ez is kb. 6-7 évig tart. A Kaluach ne­vű számítógépes naptárprogram automatikusan kijelzi az összes napi tanulási lehetőséget, így a Daf Jomit, a Misna Jo­mit, valamint napi Tanach- és háláchábeosztást is közöl. Az előbbi 1, az utóbbi 4 és fél évig tart, és a mindennap szükséges szabályokat a Misna Berura, illetve a Kicur Sulchán Áruch könyvek alapján veszi végig.

Ráv Shlomo Wolbe (1914–2005) felsorolja azt a négy alap­könyvet, amely kialakítja bennünk a képet az ideális személyiségről. 1. Chumás – Mózes öt könyve Rási és Rámbán kommentárjával. 2. Pirké Ávot – az atyák ta­nításai, a Misna etikai traktátusa, Rábénu Joná kommen­tárjával. 3. Meszilát Jesárim – Rámchál, azaz Rabbi Mo­se Cháim Luzzato (1707–1746) lépcsőzetes személyiségfejlesztési terve. 4. Misna Berura, azaz a Choféc Chá­im (Rabbi Jiszráel Méir Kágán, 1839–1933) 6 kötetes ma­gyarázata a mindennapi életek vallási törvényeihez, a Sul­chán Áruch Orách Cháim kötetéhez. Ha ez alapján szük­ségét érezzük például annak, hogy a Chumást Rási kommentárjával ismerjük bekiut szintjén (lásd fent), akkor elkészíthetjük annak egy saját beosztását, ami a személyes tempónkban hosszútávon tartható. Az Artscroll kiadó angol magyarázatokkal kiegészítve, „azonnal fogyasztható” formában teszi elérhetővé ezeket a fontos műveket – ne szégyelljünk támaszkodni a segítségükre! Ha még csak barátkozunk annak gondolatával, hogy egyszer ilyen programhoz csatlakozzunk, az Artscroll kiadásában akkor is találhatunk olyan angol nyelven megírt köteteket, amelyekbe bele van szerkesztve a napi beosztás. Ilyenek például a Choféc Cháim vagy a Praying With Fire sorozatai.

Az omerszámlálás jelszava ez lehetne: a változás 49 nap­ja. Tekintsük ezt az időszakot egy kísérletnek, hogy med­dig tudunk eljutni ennyi idő alatt. Keressünk olyan ki­sebb anyagot, amit be tudunk osztani ennyi részre. Egy ké­zenfekvő és közkedvelt jelölt erre a célra a 48 út, amely a hagyomány szerint a bölcsességhez vezet (lásd Pirké Ávot 6:6). A Pirké Ávot tételesen felsorolja azt a 48 tulajdonságot, amelyre a Tóra megszerzéséhez szükségünk van, de mostanában egyre több szerző részletesen megmagyarázza ezeket a tulajdonságokat. Válasszunk ezek közül egyet (például az aish.com vagy a torah.org oldalakon találhatók ilyenek), és mindennap olvassunk el 1 tulajdonságot. Egészen más érzés lesz ezzel a felkészültséggel nekivágni sávuot ünnepének.

A tóratanulás a mi nagy lehetőségünk. A Tóra a zsidó nép nemzeti kincse, öröksége. Egy kis kitartással elérhetjük, hogy átformálja személyiségünket. Aki minden­nap tanul, végre az előnyét is kiélvezheti annak, hogy zsi­dó. Megtelítheti a fejét pozitív gondolatokkal, és csatlakozhat a szellemi elithez. Mindehhez nem is kell, hogy kü­lönleges képességei legyenek. Elég, ha rászánja az idejét, és egyetlen programhoz csatlakozik.

Omerszámlálási kisokos

1. A Szentély idejében peszách második napján mutatták be az új gabonából az omer (kéve) áldozatot. Et­től a naptól kezdve minden este számolunk. A szá­molás magyarul is lehetséges, kövessük az imakönyvből a szöveget, hogy a napokat és a heteket is megfelelően tudjuk számolni.

2. Akkortól kezdve számolhatunk először, amikor feljöttek a csillagok (cét hákochávim). Ez idén, Bu­da­pesten 19:30 és 20:00 között mozog (mindennap egy kicsit későbbre tolódik). Ha egyik nap elfelejtet­tünk számolni, másnap még pótolhatjuk áldás nélkül, viszont utána mondhatjuk tovább esténként áldással – kivéve, ha egész nap elfelejtettünk

számolni, mert ebben az esetben az áldást a továbbiakban nem mondjuk.

3. Az omerszámlálás napjaiban hunytak el Rabbi Akiva tanítványai, ezért ebben az időszakban mellőzzük a hangszeres zene hallgatását, illetve a borotválkozást.

4. Az omerszámláláshoz az imakönyvekben bevezető és levezető imarészeket rendeltek el, egy különlegesen szép és mély fohásszal a végén. Azon­ban fontos tudni, hogy ha ezeket nem mondjuk el, attól az omerszámlálás micváját teljesítettük.

A szokás az, hogy a mááriv (esti) ima után számolunk, de ha adott esetben nem szoktunk esténként imádkozni, számolni természetesen akkor is érdemes!