Gyereknevelés

Tanulj, hogy taníthass!

Erősítsd saját identitásodat, hogy felépíthesd gyermekedét!

Sok tanulással a mély zsidó gondolkozás elsajátításáért.

Jönnek az ünnepek és ha gyermekünk van, akkor tudjuk, hogy az ünnepek egyedülálló alkalmat kínálnak a zsidó identitás megerősítésére. Minden ünnep a különleges élmény és emlék számtalan lehetőségét rejti.

Nem egyértelmű, hogy ki mit is ért zsidó a nevelés kifejezésen. Engedtessék meg, hogy különbséget tegyek e kategórián belül a zsidó élményekre hangolódás és a zsigeri, mély zsidó gondolkodás között.

Sok szülő eljut addig, hogy több-kevesebb zsidó élménnyel megajándékozza gyermekét az évek során: közösségi széderesték, bar micvo ünnepség, bibliai történetek mesélése esti meseként, chanukai gyertyagyújtás, esetleg jom kipuri vagy ros hásánái zsinagógalátogatás.

Ezek fontosak, nagyon fontosak. Sajnos erős korlátot szab a szülők hiányos ismerete ezekről a jeles napokról, saját élményeik szegényessége és a napi rutin, a rohanó életvitel szabta ideálisnak egyáltalán nem mondható keret, amelyben valamennyien élünk.

Amire szeretném fel hívni a figyelmet, hogy ezeknek a naptárhoz kötődő lehetőségeknek a töredékét sem használjuk ki, egyszerűen az igazi zsidó gondolkodás, a zsidó értékekkel való mély zsigeri azonosulás hiányában. Ez az, aminek birtokában bármit teszel, zsidó nevelés lesz, és aminek hiányában szinte semmi sem lesz az. Mi ez a zsidó gondolkodás, milyen értékekre gondolok? Nehéz megmondani, oly számosan vannak: a szent és profán közötti különbség, Izrael népének feladatával való azonosulás, a testvér zsidó szeretete, a jótékonyság valós értelme, a családi béke és összetartozás mindenekelőttisége, az ima erejében való hit, az Örökkévalóban való bizalom, az útmutató rabbi kiválasztásának jelentősége és még sorolhatnám. Ha ezek nincsenek jelen, akkor Eszter böjtjének napján tartjuk meg az óvodában a purimi ünnepséget, tubisvátot eltoljuk vasárnapra, mert az mindenkinek kényelmesebb, rabbi helyett pszichológushoz megyünk minden kérdésünkkel, a polgári esküvőnk dátuma véletlenül tisa beávra fog esni, és elmegyünk a nem zsidó családtagokhoz karácsonyozni, hiszen nem ártunk vele senkinek.

Ebben a keretben, bár még mindig dicséretes megemlékezni a zsidó ünnepekről, de lássuk be, alapok híján ezek csak ráaggatott díszcserepek lesznek gyermekeink identitásának nem létező házán.

A zsidó nagyünnepek egyik fő üzenete saját magunk reális vizsgálatának szükségessége. Hol állunk most, hol, miben kell fejlődnünk. Nem kell szégyellnünk, bárhol vagyunk is, hiszen gyermekkorunk, tehetségünk, érdeklődésünk, tanítóink egyedi eredője a helyzetünk. Bárhol vagyunk is, van út felfelé.

Először is lássuk be, van mit tanulnunk zsidóságból! Ne legyünk önteltek ebben a kérdésben! Ne szégyelljünk együtt tanulni gyerekeinkkel, vagy akár tőlük. Magam sokat hallgatok angol nyelven előadásokat legkülönbözőbb zsidó témákban. Nagyobb gyerekeim nagyon szeretik, amikor az előadáson elhangzott történeteket, tanulságokat elmesélem nekik esti mese alkalmával. És a leginkább azt remélem, hogy megmarad bennük az élmény, hogy az édesanyjuk tanul a zsidóságról, előadásokat hallgat, könyveket olvas, héberül tanul. Nem azért, mert kötelező, nem azért, mert vizsgázik, hanem mert szereti, érdekli, és fejlődni remél általa.

Panyiné dr. Ábrahám Zita