Zsidó szavak

A barhesz, a macesz, meg a chámec

Szerző: W. E.
Megjelent: Forrás – 2011. április

Szerző: W. E.
Megjelent: Forrás – 2011. április

E három szó valamelyike (vagy éppen mindegyike) minden bizonnyal ismerős mindazok számára, akiknek a leghalványabb fogalmuk is van a zsidóságról. Ezért most nem szentelek nekik külön-külön fejezetet, de mivel a három hasonló hangzású, de nagyon is eltérő jelentésű fogalom összefügg, és a Pészách is közeleg, érdemes megismerkedni a jelentésükkel.
Barhesz
BARHESZ: Fonott kalács, a “chále” néven is ismert kenyér, mely a bor mellett a sabeszi és ünnepi asztal elmaradhatatlan kelléke, hiiszen a szombati vagy ünnepi kiddus után (amely a borra mondott áldás) kezet mosunk, és felvágjuk az illatos barheszt. Szokás a felvágott darabokat sóba mártani. Ros Hásánákor (újév) mézet használunk, hogy édes legyen a következő esztendő. A barhesz formája és íze az alkalom, illetve a helyi szokások függvényében, változhat. Van, aki az édeset, mások a sósat részesítik előnyben. Szombaton általában hosszúkás, ünnepnapokon pedig kerek barchesz kerül az asztalra. Pontosabban kettő. Ez arra emlékeztet minket, hogy a negyven éves pusztai vándorlás idején − melynek során az Örökkévaló mennyei eledellel, azaz mannával táplálta a megfáradt népet − pénteken dupla adag manna hullt, hogy szombat napján ne kelljen gyűjtögetni, s így a zsidók megtarthassák a sabeszt.

Annyi biztos, hogy a barhesz szó a héber bét-rés-chaf (ב.ר.כ.) gyökből származik, melynek jelentése áldás. Ez utalhat az egyik legalapvetőbb, leggyakoribb, és talán legismertebb zsidó áldásra, amit a kenyérre mondunk. Ezenkívül már a kezdetek kezdetén, Mózes első könyvében (2. fejezet, 3. vers) is leszögezi a Tóra, hogy “…megáldotta Isten a hetedik napot…”. Egy másik magyarázat szerint Salamon királytól tanuljuk (Példabeszédek 10:22), hogy “Az Örökkévaló áldása gazdagít meg”. Hiszen szombaton nem dol­gozunk, ezen a napon Isten ál­dása tart fenn minket. Több helyen is előfordul tehát az áldás szó a szombattal kapcsolatban.

Macesz

MACESZ: Kizárólag lisztből és vízből álló kovásztalan kenyér, magyarul pászka, vagy ritkábban szóhasználatban laska. A héber mácá (מצה) szó többes számú alakja (מצות). Ez az a kenyér, amelyet Izrael fiai nagy hirtelenjében magukkal vittek táplálékul az egyiptomi kivonulás idején, hiszen nem volt idejük arra, hogy kelt kenyeret süssenek az útra. Mi magunk is tapasztalhatjuk, hogy az Örökkévaló csodái gyakran egyik pillanatról a másikra történnek; nem volt ez másképp őseink esetében sem. Ennek emlékére Pészáchkor, azaz az egyiptomi kivonulás ünnepén, 8 napon át maceszt eszünk. Ilyenkor tilos minden egyéb kovászos élelmiszer fogyasztása is.

Az idő rövidsége nagyon lényeges a macesz készítésénél. Pontosan 18 perc szükséges ugya­nis ahhoz, hogy liszt és víz elegyéből a különféle kölcsönhatások eredményeképpen kovász keletkezzen. Ennek megfelelően a Pészáchkor fogyasztott macesz gyártási folyamata nem haladhatja meg a 18 percet az alapanyagok összekeverésének pillanatától egészen addig, míg a kész macesz kikerül a sütőből. Ez ma már nem probléma, hiszen gépesített macesz üzemek működnek szerte a világon. Egyes helyeken szokás azonban, hogy a Pészách előtti napon a közösség tagjai maguk is sütnek maceszt. Ezt micve-macesznek hívják.

Chámec

CHÁMEC (חמץ): kovász. A Pészách előtti időszakban ez a szó a zsidó háziasszonyok rémálma. Az ünnep idején ugyanis a chámec fogyasztása mindenféle formában tilos, sőt, még annak birtoklása is. Éppen ezért szokás Pészách előtt eladni minden tulajdonunkban lévő chámecot egy nem zsidónak. Ilyenkor jön el a más kultúrákban sem ismeretlen “tavaszi nagytakarítás” ideje, amikor is az ember nemcsak a lakását, a külső, fizikai környezetét tisztítja meg minden kovásztól, hanem mindeközben átgondolhatja, hogy mindez a kóserolás hogyan is hat “belül”. Ez tehát lelki értelemben is a megtisztulás, megújulás időszaka.

Boldog és kóser Pészáchot kívánok mindenkinek!


vissza