A béke és egyetértés áldása.
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. december
Szerző: Panyiné dr. Ábrahám Zita
Megjelent: Forrás – 2013. december
miért kívánjuk fiainknak, hogy váljanak olyanná, mint Efráim és Menásse?
Jákob sok év után újra találkozik szeretett fiával, Józseffel, és tizenhét évig együtt élnek Egyiptomban. Jákob 147 éves, és megbetegszik. Halála előtt József maga viszi apjához a fiait, és kéri, hogy az áldja meg őket. Jákob előbb elmeséli, hogy még Kánaán földjén, Luz városában az Örökkévaló megígérte neki, hogy további két törzs származik majd tőle. Az egyik Benjáminé, aki ezután született. És mivel több fia nem lett, egyik fiának törzsét ketté kell ossza. Így választotta József törzsét ketté, és az ő fiai után így lett Efráim és Menásse törzse.
József Jákob jobb kezét Menásse fejére tette, mivel ő volt az idősebb, és a bal kezét Efráiméra, mivel ő volt a fiatalabb. De Jákob nem így akarta. Keresztbe fonta a karját, így jobb kezét a fiatalabb gyermek fejére helyezte, mivel előre látta, hogy Efráim leszármazottjai túlnőnek bátyjáén. József próbálta korrigálni az apai „tévedést”, ezért Jákob meg is magyarázza a cserét. Menásse törzséből lesz Gideon, a nagyszerű zsidó vezér, de Efráim törzséből lesz Jósua bin Nun, Mózes utóda, a honfoglaló. Így áldotta meg Jákob unokáit és hozzá fűzte: „Veled áldjon Izrael, mondván: tegyen téged Isten olyanná, mint Efráim és Menásse.” (1Mózes 48:20.)
És azóta is a zsidó atyák (egyes szokás szerint anyák is!) szombat és ünnep előestéjén ezekkel a szavakkal áldják meg fiaikat, míg lányaikat az ősanyákra való megemlékezéssel. Hogy miért azt kívánjuk lányainknak, hogy legyenek olyan, mint Sára, Rebeka, Ráchel és Lea, azt viszonylag egyszerű megérteni, de miért kívánjuk fiainknak, hogy váljanak olyanná, mint Efráim és Menásse?
Bölcseink két magyarázatot adnak erre. Az egyik, hogy Efráim és Menasse voltak az elsők, akik Izraelen kívül nőttek fel, idegen hatásoknak kitéve és ennek ellenére erős zsidó identitásuk maradt. A másik ok az, hogy az első olyan testvérpár volt, akik között nem volt ellenségeskedés, rivalizálás. Ezt kívánjuk gyermekeinknek, hogy együtt a testvéreikkel (tágan értelmezve a többi zsidóval) békében és egyetértésben építse fel Izrael házát.
A péntek esti áldás első része tehát az, hogy azt kívánjuk, olyanok legyenek gyermekeink, mint az ősanyák illetve, mint Efráim és Menásse. A második rész pedig a kohénok áldása. Ebben az Örökkévaló védelmét, békéjét és áldását kérjük a gyermekre. Kérhetünk-e annál többet, mint amit az Örökkévaló adhat?
A pénteki és ünnep előesti pillanat, amikor a gyermekeket megáldjuk, különlegesen felemelő. Őszinte tisztasággal emlékezteti a szülőket, hogy a gyermek létezésünk értelme és célja, igazi áldás az Örökkévalótól, a gyermeket pedig a szülők és szerető család áldásának értékelésére tanítja. Összekovácsolja a családot, semmi pénzért ki nem hagynánk a saját családunkban.
Csak biztatni tudok mindenkit, aki még nem teszi, hogy vezesse be ezt a hagyományt az életébe, és aki már teszi, az adja meg a módját, építse minél jelentőségteljesebbé.
Trendeli Alapítvány – A zsidó bölcsőde www.trendeli.hu