Vájésev

A legnagyobb tett

Ráchel lemondott a szeretett férfiról, hogy megmentse testvérét a megaláztatástól.

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. december

Szerző: Rabbi Shraga Simmons
Forrás: Aish.com
Fordította: G. Sz.
Megjelent: Forrás – 2011. decemberHetiszakasz: VájécéEbben a hetiszakaszban Jákob elérkezettnek látja az időt, hogy megnősüljön, ezért elindul nagybátyjához, Lábánhoz, hogy feleséget találjon. Amikor találkozik unokatestvérével, Ráchellel, úgy dönt, hogy ő az igazi. Jákobot annyira elbűvölte ennek a házasságnak a gondolata, hogy abba is beleegyezett, hogy teljes hét évet szolgáljon nagybátyjának, mielőtt feleségül veheti Ráchelt. A Tóra azt mondja, Jákob annyira izgatott volt, hogy a hét év “neki csak néhány napnak tetszett” (1Mózes 29:20).

Képzeljük csak el: elérkezik a nagy nap, és Lábán az egész várost meghívja az esküvőre. Mindenki ünnepel. Mindenki, kivéve Ráchel nővérét, Leát, aki magára marad, ki tudja milyen sors vár rá. Jákob nem volt naiv (emlékezzünk, hogy szerezte meg bátyja elsőszülött jogát), gyanakszik, hogy Lábán talán titkon idősebb lányát akarja hozzá adni. S mivel a menyasszony az arcát is eltakaró fátylat visel, Jákob egy titkos jelszót beszél meg Ráchellel, hogy biztos legyen benne, valóban a szeretett menyasszony lesz a chüpe alatt.
A lefátyolozott leány – bár senki se tudja – valójában Lea.

Hogyan folytatódna a történet? Miután a menyasszony megérkezik a chüpéhez, Jákob megkérdezi a titkos jelszót. Lea rémülten áll. A trükk lelepleződik. Jákob felhajtja a fátylat, és leleplezi Lábán csalását. A vendégeknek eláll a lélegzete. Lea megszégyenülve, sírva elrohan…

De nem így történt. Mikor Lea megérkezett a chüpéhez, megadta a helyes jelszót, ugyanis a húga elmondta neki. Ráchel tudta, szégyenbe maradna nővére, ha akkor lepleződne le a csalás. Azért, hogy megmentse a testvérét ettől a megaláztatástól, Ráchel hajlandó volt lemondani a szeretett férfiról, akire hét éve várt türelmesen (Talmud, Megilla 13b). Mindent feladott, hogy egy másik embert megmentsen a megalázástól.

A Tóra törvényei tartalmaznak olyan alapelveket, amelyek által elkerülhetjük mások megszégyenítését:
– A súlyos bűnökért hozott áldozatokat ugyanazon a helyen tartják a Szentélyben, mint minden más áldozatot. A Talmud (Sota 32b) magyarázata szerint így a jelenlévők nem tudják, kik azok, akik bűnáldozattal jöttek.
– Hasonlóan, amikor valaki bevallja bűneit (mint Jom Kippurkor), ezt úgy kell tennie, hogy mások ne hallhassák.
– A károkozás törvényei szerint nemcsak fizikai károkozásért lehet valakit beperelni, hanem erkölcsi károkért is, különösen a megszégyenítésből adódó fájdalomért (Majmonidesz: A károkozás törvényei 3:1 3:7).
– Majmonidesz felsorolja az adományozás szintjeit. Azt mondja, hogy a legmagasabb szint, mikor sem az adományozó, sem az adományt kapó nem ismerik egymást. Ez minimalizálja a szegény ember szégyenérzetét.
– Bileám történetében, mikor a szamár beszél, egy angyal megöli az állatot, hogy az emberek ne mutogathassanak a szamárra, hogy ő okozta Bileám hanyatlását. A Tóra még a bűnös ember iránt is érzékenységet követel (2Mózes 22:33 Rási magyarázatai, Midrás Bámidbár Rábbá).
– Mikor valakit felhívnak a Tórához, a törvény szerint neki kellene hangosan felolvasnia az adott részletet. Mivel sokan nem tudnak pontosan olvasni, bölcseink úgy rendelkeztek, hogy egy kijelölt ember olvasson fel mindenki helyett.
– A Talmud odáig megy, hogy egy ember nyilvános megszégyenítése a gyilkossághoz hasonlatos. Mikor valaki elpirul, a vér az arcába tolul, majd elsápad. Valaki vérének az “elvezetése” hasonló a gyilkossághoz. Mélyebb értelmezésben a megszégyenítés érzelmileg meg tudja ölni az embert.

A Midrásban olvashatjuk a következőt (Berésit Rábbá 82:10 és Pesziktá Échá Rábbáti 24):

Miért temette el Jákob Ráchelt a Betlehem felé vezető úton és nem Hebronban, ahová a többi ősanyát temették? Mert előre látta, hogy a jövőben a zsidók elhaladnak Betlehem mellett a száműzetés során. Jákob azt kívánta, hogy Ráchel érzékelje szenvedésüket, és imádkozzon értük.

Ezer évvel később a zsidók bálványt vittek a Szentélybe, és az Örökkévaló örökre le akarta rombolni a Szentélyt. Az ősapák és ősanyák könyörögtek a Teremtőhöz, hogy szabadítsa meg őket az örökös száműzetéstől. Cserébe mindegyikük felajánlotta az érdemeit: a hitüket, a hűségüket, az önfeláldozásukat. Ábrahám azzal próbálta meggyőzni az Örökkévalót, hogy ő vezette be az egyistenhitet a világban. Ez nem volt elegendő a Teremtőnek. Izsák arra hivatkozott, hogy hajlandó volt feláldozni magát Moria hegyén. Ez sem bizonyult elégségesnek. Jákob, Mózes és mások is felemlítették az érdemeiket. Semmi sem volt elegendő.

Akkor megjelent Ráchel lelke az Örökkévaló előtt. “Világ ura – kezdte –, hét évet vártam, hogy feleségül mehessek Jákobhoz. Mikor elérkezett az esküvő napja, az apám felcserélt Leával. Tudtam, hogy megszégyenülésben lesz része, ha felfedik a csalást. Megszántam, és elárultam neki a jelszót. Túlléptem az érzelmeimen, és nem voltam irigy. Beengedtem egy ellenfelet a házamba. Ha én képes voltam erre, akkor Te, Örökkévaló se legyél olyan szigorú egy bálvány miatt – az ellenfeled miatt – a Te házadban.”

Az Örökkévaló azonnal megkönyörült. Azt mondta: “Tartsd vissza hangodat a sírástól és szemeidet a könnyezéstől, mert fáradozásodnak meglesz a jutalma, úgymond az Örökkévaló: visszatérnek az ellenség országából; jövődnek megvan a reménye, úgymond az Örökkévaló: gyermekeid visszatérnek határukba!” (Jeremiás, 31. fejezet).

A szekuláris világban jellemző, hogy a nagy eredmények kapnak figyelmet. A világ vezetői, mozisztárok és üzletemberek kerülnek az újságok címlapjaira, ők lesznek a legbefolyásosabb, legtekintélyesebb emberek.

Mégis, ha megkérdezik az embereket, hogy ki volt rájuk a legnagyobb hatással az életükben, akkor nem olimpiai bajnokokat vagy az USA elnökét nevezik meg. Inkább a szüleiket, tanáraikat említik, ők formálják őket azzá, amivé válnak, mert ők törődnek velük nap mint nap. Ezt tanítja az Örökkévaló azáltal, hogy elfogadta Ráhel imáját.

Sok mindent örökölhetünk az őseinktől: egészségi állapotot, hajszínt, pénzt. A zsidóságban azt mondjuk, hogy a spirituális DNS-t is. Ráchel és mások az emberi elváráson túli tetteikkel kiemelkednek a többiek közül, ám ezeket a nagyszerű jellemvonásokat mi is hordozzuk magunkban. A genetikai örökség lehetőség a számunkra, hogy felemelkedjünk ezekbe a magasságokba. Bennünk van az adottság a hűségre, őszinteségre és a másokkal való törődésre. A mi feladatunk, hogy ezt valóra váltsuk.


vissza

 

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás