A bibliai történetek tudományos bizonyítéka közelebb visz a Teremtőhöz, vagy távolít tőle?

2010 szeptemberében a BBC, a Retures, és más hírügynökségek egy szenzációs tudományos felfedezésről jelentettek. Az amerikai National Center for Atmospheric Research és a Columbia Egyetem kutatói számítógépen szimulálták, hogy a Vörös-tenger hogyan válhatott ketté.

Egy jól átgondolt modellen bemutatták, hogy egy egész éjszaka fújó erős keleti szél hogyan fújhatta vissza a vizet egy olyan kanyarulatban, ahol egy ősi folyó összefolyhatott egy parti lagúnával. A víz belefolyhatott a két keletkezett vízárokba, így egy földsziget keletkezhetett a kettő között, amelyen átsétálhattak az emberek. Amint a szél elcsendesedett, a víz valószínűleg visszaáramlott. A kutatás vezetője szerint „a szimuláció nagyon hasonlít az Exodusban leírtakra”.

Tehát most már van tudományos bizonyítéka a bibliai történetnek, ugyan igazság szerint nagyon hasonló állítást tett már pár éve Colin Humphreys is, a cambridge-i egyetem és a londoni Royal Institution kísérleti fizikaprofesszora a Kivonulás csodája (The Miracle of Exodus) című könyvében.

Számomra azonban leginkább az a kérdés, hogy miről is szól valójában a bibliai történet. Itt láthatjuk például az egyik izgalmas módszert arra, ahogy a Tóra történetet mesél. A legfontosabb rész ez:

„S kinyújtotta Mózes a kezét a tenger fölé, és elhajtotta az Örökkévaló a tengert hatalmas keleti széllel az egész éjjel, és szárazzá tette a tengert; így ketté hasadtak a vízek. És bementek Izrael fiai a tenger közepébe, szárazon, a víz pedig volt nekik fal gyanánt jobbjukról és baljukról.” (Exodus 14:21–22.)

Ezt a részt kétféleképpen is lehet olvasni. Az egyik, hogy ami történt, az a természeti törvények felfüggesztésének az eredménye volt, vagyis egy természetfölötti esemény. A víz állt, szó szerint, mint egy fal. A másik olvasat az, hogy ami történt, az csoda volt, de nem azért, mert a természet törvényei nem működtek. Éppen ellenkezőleg, ahogy a számítógépes szimuláció mutatta, egy erős északi szél okozhatta, hogy a Vörös-tengerben egy száraz földnyelv keletkezett. Ez amiatt csoda, hogy éppen akkor és ott történt, amikor a zsidó nép látszólag csapdába került, mert nem mehetett tovább a tenger miatt, de vissza sem fordulhatott volna, mert az egyiptomi hadsereg a nyomában volt.

Jelentős különbség van a két értelmezés között. Az első bámulatba ejt minket: milyen elképesztő, hogy a természettörvények fölfüggesztésével egy nép megmenekülhetett. Ez a történet egy gyerek képzelete számára bámulatos.

De a természetes magyarázat teljesen másképp nyűgözi le az embert. Ennél a résznél a Tóra az irónia módszerét használja. Ami az egyiptomiakat Ramszesz idején félelmetessé tette, az az volt, hogy a legújabb és leghatékonyabb harcászati módszert használták, a lovas szekeret, amely legyőzhetetlenné és félelmetessé tette őket a csatában.

Ami a tengernél történt, az igazi költői igazságszolgáltatás. Csak egy módja van annak, hogy egy csapatnyi ember gyalog el tudjon menekülni harci szekerek elől, mégpedig az, ha az iszapos tengerfenéken sétálnak át, amelybe a szekerek kerekei beleragadnak. Az egyiptomi hadsereg nem tud sem továbbmenni, sem visszavonulni, a szél pedig eláll. A víz visszatér. Az erősek most tehetetlenek, míg a gyengék szabadok lettek.

Ennek a második narratívának van egy olyan morális üzenete is, amely az elsőnek nincsen, és amely egybecseng a Zsoltárok könyvének üzenetével: „Nem a lónak erejében telik kívánsága, / Nem a harcos combjaiban telik kedve, / Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, / Akik várakoznak kegyelmére.” (147. Zsoltár 10–11.)                                     

Az az elegáns egyszerűség, ahogy a Tóra leírja a Vörös-tenger kettéválását, hogy egyszerre lehet két külön olvasata is, – az egyik, hogy az természetfölötti csoda, a másik az erkölcsi tanmese a technológia korlátairól, amikor a nemzetek haderejéről van szó: –, számomra ez a leglenyűgözőbb. Ez olyan szöveg, amely szándékosan úgy van megírva, hogy a mondandója mélyebb értelmet nyerjen, ahogy egyre érettebbé válunk, és egyre kevésbé a csodák működése érdekel már minket, hanem az, hogy hogyan lehet a szabadságot elnyerni vagy elveszíteni.

Tehát érdekes tudni, hogy a tenger hogyan vált ketté, de a bibliai történetnek olyan mélysége van, amelyet nem tud bemutatni egy számítógépes szimuláció vagy más történelmi vagy tudományos bizonyíték, hanem azon múlik, hogy érzékenyek vagyunk-e a benne rejlő szándékos, kifinomult kettősségre. Úgy, ahogy ruach, a szél ketté tudja választani a vizet, fel tudja tárni a szárazföldet, amely a víz alatt volt, ugyanúgy a ruach, vagyis az emberi szellem képes lehet rá, hogy a történet felszíne alatt feltárjon egy mélyebb értelmet.

Fordította · Bálint Lea

Forrás · aish.com