Kedosim

A Szentségről

“Szenteljétek meg magatok abban, ami megengedett nektek.”

Szerző: Rabbi Yissocher Frand
Forrás: Torah.org
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. április

Szerző: Rabbi Yissocher Frand
Forrás: Torah.org
Fordította: D. Ch.
Megjelent: Forrás – 2011. április

Hetiszakasz: Kedosim

A Kedosim hetiszakasz a következő szavakkal kezdődik: “Az Örökkévaló beszélt Mó­zeshez, mondván: Beszélj Izrael fiainak teljes közösségéhez (kol ádát bné Jiszráel) és mondd nekik: „Kedosim tihju – Szentek legyetek…”(3Mózes 19:1-2). Rási rámutat, hogy ez a szokatlan beékelt kifejezés: “Izrael fiainak teljes közösségéhez” a hagyományos “Beszélj Izráel fiaihoz” formulában azt tanítja nekünk, hogy ezt a micvát kifejezetten az egész zsidó közösség (b’hakhel) jelenlétében kaptuk.

Híresek a véleménykülönbségek a korai magyarázók között ar­ra vonatkozóan, hogy pontosan mit is kell a “Szentek legyetek” micvája alatt érteni. Rási önmegtartóztatásként értelmezi a micvát,“Tartsd távol magad az árájottól” (tiltott szexuális kapcsolatok) és a bűntől. A “kádos” kifejezés szó szerint elkülönítettet jelent. Amikor azt mondjuk az Örökkévalóról, hogy “kádos, kádos, kádos” (szent, szent, szent), az elkülönítettségét és különlegességét hangsúlyozzuk. A mondat értelme így: “Elkülönítve legyetek – a tilalmas bűnöktől.”

Rámbán, a Rásival való híres vitájában azt mondja, hogy a “Szentek legyetek” mondatnak semmi köze a tiltott nemi kapcsolatokhoz, inkább a tökéletesen megengedett cselekvésekre vonatkozik. Arról van szó, hogy “Szenteljétek meg magatokat ab­ban, ami megengedett nektek.” (Kádes et ácmechá b’mutár lách.) Rámbán kijelenti, hogy ilyen fajta önkorlátozás nélkül az ember „návál b’resut háTorá” (“undorító, a Tóra engedélyével”, azaz lehet valaki nagyon falánk, iszákos, élvhajhász, anélkül, hogy akármilyen tórai tilalmat megszegne) lesz. Az a szentség-szint, amiről ebben a versben van szó úgy érhető el, hogy az ember még azokban a fizikai élvezetekben is mértéket tart, amiket a Tóra megenged.

A Chászám Szajfer rámutat, hogy akár Rási, akár Rámbán értelmezését vesszük, a micva üzenete az önmegtartóztatás. Azt gondolhatnánk − tévesen −, hogy az egyetlen mód ezt a szintet elérni az, ha az ember bezárkózik egy kolostorba a hegytetőn. Azt gondolhatnánk, hogy az a legjobb, ha nincs semmi dolgunk az emberekkel, nem szabad megházasodni és egyáltalán semmi kapcsolatunk ne legyen az ellenkező nemmel. A Tóra ezért mondja világosan, hogy a szerzetesi “szentség” nem kívánatos. Ez a szakasz kifejezetten közösségben lett átadva. Mindenki jelen volt, férfiak, nők és gyerekek.

Kádosnak (szentnek) kell lennünk, de a gyülekezet és a közösség kontextusán belül. Meg kell házasodnunk és gyereket kell nevelnünk. Játszanunk kell a gyerekeinkkel, időt kell tölteni a családunkkal és a közösségünknek része kell, hogy legyünk. A Tóra teljes emberi lények szentségét kívánja.

A Kocki Rebbe sokszor hangsúlyozta: “Szent EMBEREK legyetek nekem.” (2Mózes 22:30) Az Örökkévalónak nem kell több angyal. A Tórát nem az angyaloknak adta. Emberek kapták, akiknek igényeik és vágyaik vannak és társas lények. Ebben a kontextusban vagyunk megparancsolva arra, hogy szentek legyünk.

Ezért éppen a “Kedosim tihju” micvája hangzott el nagy közösség előtt, hangsúlyozva, hogy noha bizonyos fokú önmegtartóztatáson keresztül kell elérnünk a szentséget, ennek mégis a közösségen belül kell megtörténnie, a feleségeinkkel, gyerekeinkkel és szomszédainkkal együtt.


vissza

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás