Hetente lelkesen olvastam a lányaimnak a hetiszakasz történeteit, a hozzájuk kapcsolódó midrásokat, a témákat kifejtő másálokat (példázatokat). Néhány évig tartott mire először halottam tőlük, hogy ezt már tudják, ismerik, meséljek mást. Akkor előkerültek a híres rabbikról szóló történetek és a klasszikus „mesék” a talmudból.
Aztán rájöttem, hogy a Biblia történetei elhanyagoltam. A Tóra, Eszter, Jónás és Rut könyvét leszámítva szinte alig vettem elő. Pedig a honfoglalás története, Josua, a királyok, Dániel, Bírák könyve telis-tele van jól mesélhető történetekkel. Ráadásul ezek elmélyítik a gyermekek Izrael országához kapcsolódó földrajzi és történelmi ismereteit, kötődését.
Az idén peszách végén persze röviden elmeséltem újra a tenger szétválását, de egészen új ajtókat nyitottam ki a számukra, amikor a Jordán kettéválásáról meséltem és Jerikó falainak leomlásáról, amely szintén peszách idején történt. Ráadásul az eredeti szöveg maga sem nehéz, akár felolvasható, úgy ahogy van. Erőteljes történet.
És a Bibliával nem ért véget a zsidó források sora, melyek megfelelő szülői közreműködéssel estimese-alapanyagként használható.
Peszách után szombatonként az Atyák tanításából szoktak egy-egy fejezetet olvasni. A misna e különleges része régi idők bölcseinek életről mondott tanácsait, lényegi meglátásait gyűjti egybe. Éberséget igényelnek, mert velős, lényegre törő mondataik továbbgondolást követelnek.
Egyet-egyet kiválasztok esténként, és mesélek róla. Először is a bölcsről, aki mondta. Egyik-másik már ismerős a lányaimnak: rabbi Akiva vagy Hilél és Sámáj. A misna szövegét felolvasom, és rákérdezek, vajon szerintük mit jelent… és utána könnyedebb stílusban, mai példákat hozva elmesélem, szerintem mit jelent, mire gondolhatott a bölcs.
Bár nem nevezném igazi esti mesének ezeket a programokat, inkább tartalmas beszélgetéseknek, de a lányok nagyon élvezik (8 és 9 évesek), és nagyon nagy elégedettséggel töltött el, amikor pár nappal később a hétköznapi élet kihívása során érvek között felmerült valamelyik bölcs korábban átbeszélt mondása.
Néhány kedvenc töredékem: 1. szerezz (vegyél) magadnak egy jó barátot (egyes értelmezések szerint szívességekkel, kedvességekkel „vedd” meg a barátodat, más értelmezés szerint a jó barát a könyv, amit meg kell venni. Ki ne szeretne barátot magának? Hogyan lehet barát egy könyv?). 2. Légy Áron tanítványi közül való: békeszerető, békére törekvő, emberszerető. (Mi a békeszerető és a békére törekvő között a különbség?) 3. Ha én nem vagyok magamért, akkor ki van érettem? Ha én csak magamért vagyok, akkor mi vagyok én? És ha most nem, hát mikor?
És az atyák tanításával nem ért véget a források sora. Az imarészletek, zsoltármondatok ugyancsak végtelen számú témát kínálnak.
A mai kedvencem egy történet Sarah Schenirerről, a múlt század első felében tevékenykedő zseniális aktivistáról, aki megálmodta és megalkotta a női vallásos iskolatípust, a Bét Jákovot. Halálának 80. évfordulóján, idén márciusban 13 000 Bét Jákov-tanítvány gyűlt egybe, hogy megemlékezzen róla, köztük fiatalok, anyák és nagymamák is! Ez a korszakformáló személyiség utolsó publikus beszédében azt mondta, hogy minden zsidó lánynak két zsebében két papírt kell magával hordania, rajta két verssel az írásból. Az egyik a 45. zsoltár híres mondata, ami a vallásos zsidó női nevelés egyik vezérgondolata lett: „A király leány dicsősége belül lakozik”, a másik mondat pedig így hangzik: „Itt az idő, hogy cselekedj Istenért.” Vagyis miközben egy zsidó nő példája a szemérmességnek, korántsem passzív, hanem minden pillanatban keresi hogyan teheti jobbá magát és a világot.
Két erőteljes gondolat egy-egy mondatba zárva. Ezeknek és persze számos másik mondatnak a közös megfejtése erősíti összetartozásunkat a gyermekünkkel. Jó „mondatfejtést” kívánok!