Birtokoljuk a testünket, vagy csak kölcsönkaptuk?
Kérdés: hogyan közelíti meg a judaizmus az egyén és testének viszonyát? Mennyiben van a mi kezünkben az irányítás, és mik a kötelezettségeink?
Válasz: noha az USA kultúrája a páciensek teljes önrendelkezésének tisztelete felé mozdult az elmúlt évtizedekben, a judaizmus erősen paternalista álláspontot tart fenn az orvoslással kapcsolatban. A Tóra kimondja, hogy az emberi test becelem Elokim – Isten képére teremtetett, és a Teremtő tulajdonát képzi. Az ember gondnoki jogot kapott a teste fölött, és ugyanúgy nem áll jogában ártani neki, vagy elpusztítani azt, mint ahogy az őrnek sincs joga kifosztani a rábízott ingatlant.
Ez az egyszerű koncepció az orvostudomány minden aspektusára alkalmazható. A Tóra tiltja a tetoválást, mert az maradandóan jelöli meg a testet, olyan, mint egy graffiti egy fenséges épületen (3Mózes 19:28). A fülcimpa kilukasztása engedélyezett, mert ez a változás nem maradandó: begyógyul, ha elég sokáig nem viselünk fülbevalót. Esztétikus vagy sem, valószínűleg bármely más testrész kilyukasztható, ha a hatás nem végleges. Hiszen látjuk, hogy Rebeka is orrkarikát viselt a Tórában.
Az öngyilkosság szigorúan tilos, mert a gondnok nem pusztíthatja el a testet, amelyet kötelessége megvédelmezni (1Mózes 9:5). Ennek kiterjesztéseként az orvos sem siettetheti a páciens halálát. Nemcsak azért, mert kötelessége az élet védelme, hanem azért sem, mert nincs joga másvalaki tulajdonát elpusztítani, ebben az esetben Istenét.
Az egyén gondnoki kötelezettségei még ennél is tovább terjednek. Az ember köteles, megvédeni a testét az ártalmaktól, és minden lehetőt megtenni azért, hogy a mégis fellépő károsodásokat megjavítsa. Elvárás, hogy egészséges életet éljen, és igénybe vegye az orvos segítségét, amikor szükséges. Érdekes, hogy Maimonidesz volt az egyik első, aki felhívta a figyelmet a megelőző orvoslásra: a tiszta levegő, a tiszta környezet, az egészséges étkezés és a testedzés fontosságára.
A judaizmus arra buzdít, hogy aktívan őrizzük a testünket rendszeres szűrővizsgálatokkal, amelyek esetenként életet menthetnek, mint például a mammográfia vagy a kolonoszkópia. Ugyancsak fontos, hogy megfelelően oltassuk magunkat és gyermekeinket is, így elkerülhetjük a megelőzhető betegségeket. A veszélyes tevékenységek folytatása, például a dohányzás, sok halachikus tekintély szerint tilos, és a többiek is erősen helytelenítik. Különösen igaz ez a cigarettára, amely megbetegíti azokat is, akik a passzív dohányzásnak vannak kitéve.
A judaizmus nem ismeri el az ember jogát arra, hogy visszautasítson hatékony, és veszélytelen kezeléseket. Ha egy veszélyes állapot gyógymódja várhatóan nem jár súlyos mellékhatásokkal, akkor az egyén köteles azt elfogadni. Ugyanakkor tilos veszélyes emberkísérletekben részt venni, kivéve, ha a várható hatás a gyógyulást szolgálja, és nincs más, már ismert gyógymód. Ugyanígy a halálosan beteg, makacs fájdalmaktól szenvedő ember visszautasíthatja a kezelést, ha nincs reális esély a gyógyulására általa.
A gondnokság a halál után is folytatódik: A Tóra mindenkinek azonnali temetést ír elő, még a bűnözőknek is (5Mózes 21:23). Jó indok nélkül tilos a test megbontása, hiszen az Isten képmására teremtetett. Az általánosan elfogadott nézőpontot a XVIII. században fogalmazta meg Rabbi Yechezkel Landau. Ez megtiltja a boncolást, és a szervátültetést is, kivéve, ha ez utóbbi megmenti egy meghatározható ember életét. Mivel pedig az ember teste nem a saját tulajdona, az a halachikus konszenzus, hogy azt nem ajánlhatja fel tudományos kutatás, vagy orvosképzés céljaira sem.
Az egyik modern tudós, aki a test bántásának tiltásával foglalkozott, Rabbi Moshe Feinstein volt. Noha az egészségügyi okokból folytatott diéta egyértelműen megengedett, de Rabbi Feinstein kiterjesztette a kérdést a kizárólag hiúságból folytatott fogyókúrára is. Ez utóbbi megfosztja a testet az evés örömétől, és valós kellemetlenséget okoz. Úgy határozott, hogy a fogyókúra még akkor is megengedett, ha célja csupán az, hogy vékonyabbak legyünk, mert többet nyerünk azzal a jó érzéssel, hogy szépek vagyunk, mint az extra desszert elfogyasztásával megszerezhető örömből.
A deformitások korrigálását célzó plasztikai műtétek egyértelműen engedélyezettek ugyan, de Rabbi Feinstein szerint időnként az önkép javítását célzó beavatkozások is megengedettek. Úgy érvel, hogy a jobb önkép olyan megfogható előny, amely bizonyos esetekben felülmúlja az önbántás tilalmát.
Láthatjuk tehát, hogy a testünk tiszteletének és megőrzésének a kötelezettsége messze túlmutat a veszélyek egyszerű elkerülésén. Magában foglalja az egészséges életstílust és a megelőző orvoslást csakúgy, mint a betegségek aktív kezelését. Valójában a testünk tiszteletének kötelezettsége még halálunk után is tart.
forrás • aish.com
fordítás • Lengyel Enikő