Már több mint egy éve vágytam arra, hogy el tudjak jönni Izraelbe tanulni, de különböző okok miatt nem jött össze idáig. Végre a Lativ Kolel segítségével eljutottam a Neve Yerusalaimba, amely egy nagyon jó nevű lányiskola, elsősorban olyan lányoknak, akik nem kaptak gyerekkorukban zsidó oktatást. Az intézmény nagy részében Amerikából érkezett lányok tanulnak, de van egy pár kisebb részleg izraeli, francia és orosz lányoknak.
Egy hónapja érkeztem Jeruzsálembe, és ez a hónap tele volt folyamatos kedusával (szentséggel), örömmel,önismerettel és Coffix kávéval. 🙂 Hála a Teremtőnek lehetőségem adatott, hogy az egyik legjobb midrásában (lányiskolában) tanulhassak. A Nevében ugyan a világ különböző országaiból vannak lányok, és hiába a sokféleség, mind ugyanazzal a céllal jöttünk, hogy fejlődjünk mint zsidó nők. Ez a közös cél kialakít valamiféle egységet, testvériséget. Önzetlen és építő barátságok alakulnak ki. Csodálatos látni hogy mindannyiunkban megerősödik az emuná (a hit), és ezzel közelebb kerülünk az Örökkévalóhoz. Lehetőségünk van tanulni a legjobb és egyben híres rabbiktól és rebbecenektől. Ők nem csak a tanítóink, hanem bizonyos mértékben a szüleinkké is válnak. Állandóan készen állnak támogatni minket, legyen az beszélgetés vagy bármi más. Sohasem éreztem olyan szentnek még a sábeszt, mint amióta Jeruzsálemben vagyok. A legfőbb ok az, hogy bár Izraelen kívül és belül is érezhetjük a sábesz különös emelkedett hangulatát, de Izraelben magasabb szentséget érhetünk el, mert itt a föld maga is szent. Nincs annál felemelőbb érzés, mint amikor körülötted mindenki Kábálát Sábeszt (szombatfogadás) énekel a Kotelnél (a Siratófalnál), és tényleg érzed, hogy akár vallásos vagy születésed óta, akár báál tesuvá (olyan vallásos ember, aki nem így nevelkedett) vagy tradicionális, mégis egynek érzed magad a körülötted lévőkkel.
Korábban elég sok kellemetlen dolgot hallottam Mea Shearimról (régi vallásos negyed Jeruzsálemben) de mindezek az állítások hamisnak bizonyultak az első alkalomtól, hogy arra jártam. Akárhányszor megyek a környékre, csupa jó dolog történik velem, és éreztetik velem az „otthon” érzetét. Különösen a Markowitz család, akik Báté Ungárinban (Magyar házak, Meá Seárim egy része) laknak. Nagyon kedves és nagy Dusinszky (magyar gyökerű chászid közösség Jeruzsálemben, illetve Izrael és a nagyvilág más városaiban) chászid család. Egy picit beszélnek magyarul is, de a fő nyelv a jiddis. Sokat vagyok náluk sábeszkor és az egyik kedvenc maradandó élményem, amikor a 3 éves unokájuk hangosan olvasott a párásából (hetiszakasz). Amikor nem náluk vagyok sábeszre, ők akkor is mindig felhívnak előtte gut sábeszt kívánni, és meggyőződnek róla, van hova mennem szombatra. Nagyon jól esik, hogy bemutatnak a szomszédjaiknak is és báál tesuváként is teljesen jól tudom érezni magam velük, mert nem néznek le, hanem támogatnak, és örülnek annak az útnak, amelyen járok, és valamilyen szinten még csatlakozni is szeretnének hozzám. Több család is van a Geulában (az egyik negyed Jeruzsálemben), akik folyamatosan érdeklődnek irántam, és bármikor szeretettel várnak magukhoz.
Lehetőségem volt Rav Keleti családjával is egy sábátot eltölteni, amely mindig is emlékezetes lesz számomra. Rav Keleti és felesége is kedvességükkel teljes mértékben elérték, hogy otthon érezzem magam egy olyan házban, ahol még soha életemben nem voltam azelőtt.
Szavak el sem tudnák mondani, mennyi áldás ér engem folyamatosan kicsi dolgoktól kezdve a nagyokig. Tényleg akárhová megyek, mindenhol belefutok nagy tudású emberekbe, rabbikba akiktől nagyon sok jó dolgot tudok tanulni. Régebben ha bármi kérdésem volt, mindig saját kutatást kellett végeznem. Legtöbbször az interneten vagy telefonon kaptam meg a választ. Most csak elmegyek egy rabbihoz, és személyesen kaphatok egy igazi, átgondolt választ. Milyen nagy áldás ez!
Lehetőségem volt már több esküvőre is elmenni, amelyek nagyon nagy élményt jelentettek számomra. Nagyon megszerettem Jeruzsálemet, mindent benne. A sokfajta embert és az akaraterejüket, az időjárást, a finomságokat, a szent helyeket, amelyek mind könnyen hozzáférhetők, a sok macskát, az alkudozást, amikor a buszsofőr megáll, mert tudja, hogy nekem az a busz kell, csak szerencsétlenül rossz helyen várok rá. A sukot (piac) és magát Jeruzsálem energiáját, amelyet nem lehet elmagyarázni, csak átélni. Annyira otthon érzem magam, hogy nem szeretném és nem is tudnám elhagyni Jeruzsálemet. A héber nyelvben két jelentése van az alija szónak: az egyik, amikor a saját neveden szólítva felhívnak a Tórához, és a másik, amikor valaki alijázik, vagyis Izraelbe költözik. A közös a kettőben, hogy amikor eldöntöd, hogy Izraelbe jössz, és itt szeretnél lakni, az azért van, mert az Örökkévaló a neveden szólított. Én pontosan így érzem, és ezt az érzést kívánom mindenki másnak is.
Balla Elisheva