Rabbi Akivának 24 000 tanítványa volt, és mindegyikük az évnek ugyanabban a szakaszában halt meg (peszách és sávuot között, az omerszámlálás napjaiban), mert nem tisztelték egymást. (Jevámot 62b).

Bár ebből a bölcseinktől származó idézet alapján azt nem tudjuk meg pontosan, hogy meddig tartott a tragédia, későbbi kommentárok elárulják a részleteket:

Vannak, akik lág báomertől kezdve vágják a hajukat, mert ettől kezdve már nem haltak meg Rabbi Akiva tanítványai. (Tur, Orach Chaim 493; lásd még ott a Bét Joszefben)

Gyászidőszakban nem vágunk hajat, ebből a forrásból azt látjuk, hogy a tragédia lág báomerig tartott.

A probléma világos. Hogyan hibázhattak a kor legnagyobb tóratudósai egy ilyen egyszerű dologban? Mi romlott el, hogy ilyen szörnyű büntetést kaptak? Bizonyára annak is van jelentősége, hogy az évnek ebben a szakaszában haltak még, és nem máskor. Az omerszámlálás időszaka valamiért megfelelt ennek a hibának és büntetésnek.

Amikor egy ember tiszteletet és megbecsülést mutat egy másik ember iránt, ez az érzés abból fakad, hogy elismeri, a másik valamiben jobb nála. Az emberi természetnek annyi oldala van, hogy minden ember legalább egy dologban ki tud tűnni. A tisztelet érzése tehát kölcsönös lesz, így minden közösségben, Rabbi Akiva tanítványainál is, minden ember tisztelni fog mindenki mást.

Ez azonban csak bizonyos korlátok közt működik. Abban az esetben, ha a csoportot alkotók egymást különálló embereknek tekintik, akkor egymás kölcsönös elismerése jól működik. Azonban ha ennek a közösségnek a tagjai túl közel kerülnek egymáshoz, magukat egy egész részének tekintik, és nem különálló egyéneknek, ahogy a végtagok is ugyanannak a testnek a részei. Ahogy a bal kéz nem magasztalja a jobb kezet, csak mert erősebb nála, ugyanígy ennek a közösségnek a tagjai sem tisztelték egymást, az egyének különleges tulajdonságait természetesnek vették. Feltételezhetjük, hogy Rabbi Akiva tanítványi is emiatt nem tisztelték egymást.

A zsidó élet egyik legfőbb célja az egység. Akkor mi a probléma azzal, hogy ilyen szoros kapcsolatba kerültek egymással? A válasz, hogy ha csak a közösségre koncentrálunk, akkor szem elől tévesztjük, hogy a közösség egyénekből áll. Minden cádiknak (igaz embernek) meg van a saját szerepe a világ spirituális fejlődésében, és ez nagyon értékes: más nem valósíthatja meg. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, annak végzetes következményi lehetnek a zsidó túlélésre. Miközben a közösség egységének a fejlődésére koncentrálunk, az nem szabad, hogy az egyén rovására történjen. Rabbi Akiva magas spirituális szinten álló tanítványainál ez súlyos hiba volt, ezért kellett meghalniuk.

Egy másik megközelítés szerint: az omerszámlálás időszaka niszán, ijár és sziván hónapokra esik. Niszán csillagképe a bárány. A nyáj egyként béget, összetart. Ez arra utal, hogy a niszán hónap a klálra, a közösségre, mint egészre fókuszál. Ebben a hónapban lett az egész közösség kiváltva Egyiptomból, tekintet nélkül az egyén érdemeire. Ijár hónap jele a bika, egy magányos állat, azaz az egyén értékeire helyeződik a hangsúly. Szivánt az ikrek jelképezik. Ez utal a Örökkévaló szolgálatának legideálisabb formájára, az előző két hónap nézőpontjának egyesítésével.

Fontos megjegyezni, hogy a tóraadás szivánban történt. Bölcseink mondják, hogy mikor Izrael elérte a Sínai-hegyet: „Izrael letáborozott ott” (2Mózes 19:2). Amikor a Sínai-hegyhez értek, egy homogén csoportot alkottak. Abban a pillanatban az Örökkévaló azt mondta, hogy „eljött az idő, hogy gyermekeimnek adjam a Tórát.” (Echa Rabba, Pszicha 20.)

Ebből láthatjuk, hogy a tóraadás egyetlen előfeltétele az egység volt. De a fenti idézetet kiegészíti a következő: Rabbi Simon bar Jochaj mondta: „Ha csak egy ember is hiányzott volna Izrael népéből, az Örökkévaló nem nyilvánult volna meg nekik.” (Dvarim Rabba 7:8.) Bár az Örökkévaló megkívánta az egységet a világtörténelem legnagyszabásúbb kinyilatkoztatásához, ez nem ment az egyéni lét és kifejeződés kárára. Ez alapján világos, hogy a szerencsétlenség miért az omer időszakában érte Rabbi Akiva tanítványait. Szem elől tévesztették a zsidó élet célját – egyszerre összpontosítani a közösségre és az egyénre. Az omer idején, amikor ez az eszmény a legjobban érzékelhető, az ő hiányosságaik is nyilvánvalóbbá váltak. Nem értették meg, hogy milyen módon kell szolgálni az Örökkévalót ebben az időszakban, ezért ekkor történt a büntetés. Az Örökkévaló különösen szigorúan bánik a hozzá legközelebb állókkal.

Nem jelentéktelen, hogy a csapás lág báomerkor fejeződött be. Ahogy az éjszakát is három részre osztjuk, az utolsó szakasza a hajnal, ugyanígy az omer időszakának befejező harmada, lág báomertől kezdődően, sávuottal áll kapcsolatban. Olyan, mintha a közösség és az egyén megfelelő megítélése kisugározna szivánból az omer utolsó szakaszára. Reméljük, hogy meg tudjuk érteni mi a jelentősége a Rabbi Akiva tanítványai által elkövetett hibának, és az omerszámlálásunk a közösség egységének és az egyén növekedésének boldog színtézisévé válik.

Forrás: aish.com

fordítás: G. Sz.