Idealizmus és zsidó hősiesség

Kik a chanuka hősei?

A „zsidó olimpia” megálmodói előtt nehéz feladat állt. Ahhoz, hogy elnevezhessék a játékokat, végig kellett menniük a zsidó történelmen, és találniuk kellett egy hőst, aki – ha nem is sportos – legalább egy kicsit is jó kondiban volt. Két évezrednyi sápadt tudós nem jöhetett szóba, ezért messzebbre kellett visszanyúlni. Dávid király nyurga volt, és a zsoltárok szerzőjeként inkább költőként gondolunk rá, mint nagy hadvezérként. Talán a legnagyobb bibliai háborús hős Ahab volt, Izebel férje, de ő inkább a gonosz szerepét töltötte be. Az „Ahab játékok” egyszerűen nem hangzana túl jól.

Aztán voilà, rátaláltak a makkabeusokra. Ez az öt testvér bátran küzdött a félelmetes görög hadsereg ellen, és győzte le azt. Testileg erősek voltak, de erkölcsösek is. A játékokat Makkabi Játékoknak nevezték el, hiszen a becsvágyó zsidó atlétáknak tökéletes példaképként szolgálhatnak. Vagy mégsem?

Kik ezek a makkabeusok egyáltalán?

A makkabeusokat két tulajdonság jellemezte: idealisták voltak, és nem ijedtek meg a nehézségektől. Az idealizmussal kapcsolatban a „makkabeus” név mindent elárul. Az öt fivér az öreg Matitjáhu pap fiai voltak. A családot „hasmonitaként” jellemezték. A „makkabeus” egy mozaikszó, amely a mi kamocha beilim Hasem kifejezésre utal („ki olyan az istenek között, mint te, Örökkévaló!). A „makkabeus”kifejezés önmagában egy erős elkötelezettség az egyetlen Isten mellett. A makkabeusok háborúja volt az első a történelemben, amit nem területért vagy hatalomért vívtak, hanem egy vallási eszményért.

Az első 160 év Nagy Sándor békés júdeai hatalomátvétele után azzal telt, hogy a görög hellenisták kulturális hatásukkal fokozatosan befolyásuk alá vonták a zsidó lakosságot. A jeruzsálemi városi elit elsajátította a görög nyelvet, viseletet, művészetet és kultúrát, beleértve az eddig számukra ismeretlen sportolást, mint szabadidős tevékenységet. Ugyan a fizikai erő és képesség mindig értékes volt a háborúban, a görögök az atlétikát külön céllá tették, és olyan versenyeket szerveztek, ahol a gyorsakat, az erőseket és a rátermetteket ünnepelték.

Jeruzsálemben stadionokat építettek a Szentélytől délre, ahol fiatal zsidók – papok is – meztelenül versengtek. Sokan sebészi úton „visszacsinálták” körülmetélésüket, hiszen a görögök a természetet bálványozták, és megvetették a körülmetélést – a zsidók isteni szövetségének jelét.

A kozmopolita zsidóság hellenizmusa csupán a globális divatot követte. A görög kultúra elvégre modern, felvilágosult, tudományos és univerzalista volt, míg a zsidóságot sokan régiesnek, törzsiesnek és korlátozónak tekintették. Ebben az időben a görög életstílus felvétele az anyagi siker és a kulturális kifinomultság alapfeltétele volt. Paul Johnson történész szerint „a görög kultúra felvétele volt a belépő az elsőrangú állampolgársághoz, akár később a megkeresztelkedés” (A zsidók története).

Mindez természetesen teljes ellentétben állt a hagyományos zsidók világlátásával, amilyen Matitjáhué is volt, de amíg hagyták őket tanulmányozni és megélni a Tórát, a görög uralom alá vetették magukat. Mindez megváltozott i. e. 167-ben, amikor Antiokhosz szeleukida görög uralkodó betiltotta a tóratanulást, és halálbüntetést írt elő érte.

Görög katonák betörtek Modiin falujába, és megparancsolták a lakosoknak, hogy áldozzanak fel egy malacot egy bálványnak. Egy szolgalelkű zsidó előrelépett, hogy engedelmeskedjen. A felháborodott Matitjáhu meg­ölte az aposztatát és a görög tisztet, majd a hegyekbe menekült fiaival és egy maréknyi támogatóval.

Nehéz elképzelni az aznap esti párbeszédet a barlangban, ahol Matitjáhu és fiai bujkáltak. Ahogy a hidegben összeültek (nem mertek tüzet gyújtani, nehogy elárulják a hollétüket), ki kellett tervelniük a következő lépéseket. Nem állt szándékukban háborút kezdeményezni, és nem gondolták, hogy a hatalmas és jól felszerelt görög hadsereg ellen sikerrel járhatnak. Csupán egy dolgot tudtak biztosan: továbbra is gyakorolni fogják a micvákat, és semmi nem állíthatja meg őket ebben. Ha Antiokhosz katonákat küld, hogy betartassa gyalázatos rendeletét, ők ellenállnak majd, harcolnak vallásos eszményeikért.

A makkabeusok elsősorban idealisták voltak.

Az áldott emlékű Noah Weinberg rabbi úgy tartot­ta, hogy egy embernek meg kell találnia azt, amiért meg­halna, és azért kell élnie. Ez lehetett volna akár a mak­kabeusok mottója is. Hajlandók voltak meghalni Istenért és Tórájáért (és mind az öten meg is haltak). Abban a barlangban eldöntötték, hogy harcolni fognak ezért az eszményért.

Ha gyakorlatiasak lettek volna, meghunyászkodtak vol­na a 40 000 fős, jól felszerelt görög sereg előtt, kiknek ele­fántjaik az ókor tankjainak feleltek meg. Ha realisták lettek volna, megadták volna magukat az asszimilációs korszellemnek, amely már végigsöpört országukon és népükön. De idealisták voltak, és egy idealista mindig azt teszi, ami helyes, és nem törődik a következményekkel.

Csodák csodájára nyertek. Három év gerilla-hadviselés után kiűzték a görögöket Jeruzsálemből és a Szentélyből, majd ismét bevezették a szentélyi szolgálatot. Huszonhat évbe telt teljes győzelmet aratni a görögök felett, de akkorra már négy testvér életét vesztette. Csak Simon lehetett tanúja a szeleukida görög erők visszavonulásának, majd hét évvel később ő is áldozatul esett egy szeleukida merényletnek.

Idealistaként a makkabeusok vallásos eszményeiknek éltek, és ezért is áldozták fel életüket.

A nehézségekkel szemben

Néha a hősies magaslatokba szökő egyént legyőzik a hétköznapi nehézségek. Napjainkban a „de ez túl nehéz!” felkiáltás gyakori válasz az egyébként saját magunknak vagy másoknak hasznos felvetésekre.

Menjünk csak vissza a makkabeusok barlangjába! Kép­­­zeljük el, ahogy egy XXI. századi ember csatlakozik a párbeszédhez.

Jehuda HaMakabi: Nem mehetünk vissza a falunkba. A görögök keresnek minket. Itt kell laknunk a barlangban, az otthon kényelme nélkül.

A XXI. századi ember: Hát, ez elég nehéz lesz.

Mindenki felé fordul, de annyiban hagyják a közbevágást. Egy másik testvér folytatja.

Jonatán: Még ebben a barlangban sem maradhatunk. Folyamatosan mozognunk kell, nehogy a görögök megtaláljanak minket.

XXI. századi ember: Hát, ez elég nehéz lesz.

Simon: Ez azt jelenti, hogy sokáig nem láthatjuk feleségeinket és gyerekeinket. Ez elég hosszú idő is lehet.

XXI. századi ember: Hát, ez elég nehéz lesz.

Eliezer: Nem rejtőzhetünk örökké. Muszáj lesz megtámadnunk a görög csapatokat.

XXI. századi ember: Most szórakozol? Ez aztán nagyon nehéz lesz.

Az ideges makkabeusok felé fordulnak, és egyszerre kérdeznek vissza: Mi köze van a „nehéznek” ehhez az egészhez?

Szerencsénkre a makkabeusokat nem riasztották vissza a nehézségek. Ha a hellenisták nyertek volna, a zsidóság eltűnik. Nemcsak chanuka nem lenne, hanem zsidók sem lennének.

A makkabeusok, akik elkötelezettek voltak egy eszme iránt, és nem zavarta őket a küzdelem, igenis méltó példaképek. A világ legjobb rúdugrója előtt sem kell szégyenkezniük.

forrás • aish.com

fordítás • Horváth Árje