Kérdések, megbeszélnivalók a gyertyák  meggyújtásának idejére

1. A chanukai gyertyatartót lehetőség szerint az ablakba, az utca felé fordítva kell kihelyezni, hogy hirdesse a csodát. A vékony, imbolygó lángocskák jelképezik a zsidó identitást egyrészt otthon, a családon belül, másrészt a külvilág felé – a zsidó lét szimbólumai. A zsidó nép küldetése, hogy fényt hozzon a népek életébe, hiszen „a népeknek is világosságul adtalak” (Ézsaiás 49:6).

Gondolkodjunk, hogyan lehetünk a fény mások számára mint egyén és mint közösség egyaránt.

2. Mindig eggyel több gyertyát gyújtunk meg, emlékezve arra, hogy milyen csoda esett meg annak idején, amikor a kevéske olaj elegendő volt hosszú ideig. Ahogy a Bölcsek mondják: „aki nem épít, az rombol”. Viszonyunk a zsidósághoz dinamikus és folyamatosan fejlődő. Minden egyes meggyújtott gyertyaláng újabb és mélyebb átélése a chanuka történetének, újabb fejezete a zsidók csodás túlélés-történetének.

Gondolkodjunk, hogyan fonhatjuk még szorosabbra kapcsolatunkat csodás örökségünkkel.

3. A láng különleges adottsága, hogy egyetlenegy több másikat is fellobbanthat, de saját fénye mégsem lesz kisebb. Nem szegényedünk ha megosztunk, sőt többet nyerhetünk azáltal hogy adunk, mint azzal ha kapunk. Adni másoknak segít egy jobb világ megteremtésében, amelyben mindenki jobban érezheti magát. Mi is.

Gondolkodjunk, mi az a különleges dolog, amit anélkül adhatunk hogy bármit várnánk cserébe.

4. A chanuka nemcsak emlékezet, hagyomány, hanem magában hordozza a tanítást, ami nem puszta információátadás, hanem gondolkodásra nevelés, amelynek során gyermekeinket megtanítjuk arra, hogyan lehetnek különleges és nélkülözhetetlen tagjai a szűkebb közösségnek vagy akár az egész világnak. A zsidóságban a tanítás és tudás azért központi jelentőségű, mert birtokukban jobb és megalapozottabb döntéseket tudunk hozni.

Gondolkodjunk, melyek azok az értékek, amelyeket fontosnak tartunk továbbadni az újonnan felnövő nemzedékeknek.

5. „Az ember lelke az Örökkévalótól kapott mécses” (Példabeszédek 20:27). A zsidóság az embert akként kezeli, ahogyan Isten a saját képére megteremtette. Mint az állati lények, mi is rendelkezünk egy földi testtel, mindemellett lelkünk e földi lét felett álló valami. Míg testünk tápláléka az élelem, addig lelkünket a jó cselekedetek és gondolatok éltetik. Ahogy a gyertyaláng, a lélek is egyre magasabb és magasabb régiókba törekszik.

Testünket naponta legalább háromszor tápláljuk étellel, gondolkodjunk, hogyan tudnánk a lelkünket táplálni legalább naponta?

6. „A micva a lámpás, a Tóra a fény” (Példabeszédek 6:23).

A judaizmus a micvákra mint örök értékekre tekint. Minden micva egy lehetőség arra, hogy kapcsolódjunk az Örökkévalóhoz, lelkileg gazdagodjunk, tekintet nélkül arra, hogy teszünk-e bármi mást. A mindent vagy semmit szemlélet helyett a judaizmus sokkal inkább valamiféle utazás, amelyen minden egyes lépésnek értéke van.

A chanuka napjaiban gondoljuk végig a micvákat, vagy ismerjük meg jobban a lehetőségeinket.

7. A makkabeusok elszántsága és hite az Örökkévalóban mentette meg a zsidókat az enyészettől. Arra nemigen lehet hatásunk, hogyan alakuljon az életünk, de az már a mi felelősségünk, hogyan reagálunk a kihívásokra. Minden, ami velünk történik, sokkal kevésbé fontos, mint az, amivé ezen történések által mi válunk.

Gondoljunk végig egy lehetséges kihívást, és elmélkedjünk el a különböző válaszokról és reakciókról.

8. A chanuka utolsó estéjén reflektálhatunk az elmúlt hét tanulságaira. Megtanultuk, hogyan esett meg, amikor embereknek egy maroknyi csoportja szembeszállt a végzettel, annak ellenére, hogy minden veszni látszott. Hitet tettek az Örökkévaló mellett és bármely reménytelennek is tűnt – akcióba léptek. Mindezt az olaj csodája szimbolizálja, égve tartották a lángot annak ellenére, hogy nem volt hozzá elegendő olajuk. A hitük erősebb volt, mint a realitás, és megpróbálták a lehetetlent.

Gondoljuk végig a zsidók történelmének legnehezebb időszakait, és vizsgáljuk meg a bátorságot, erőt, inspirációt, amely bátor és elszánt cselekedeteikből árad. Mit mondanak nekünk hőseink tettei, hogyan hatnak saját személyes kihívásainkra?

forrás • aish.com

fordítás • Csergő Éva