Kifejezni a hálát azoknak, akiknek sokat köszönhetünk

Charlie Plump kapitány, az amerikai haditengerészet vadászpilótája hetvenöt harci bevetésen vett részt

a vietnámi háborúban. A bázisa a Kitty Hawk anyahajó volt, amikor is az utolsó, a hetvenötödik bevetésére küldték. Azonban ezen az utolsó küldetésén a gépét eltalálta egy föld-levegő rakéta. Plump kapitány hirtelen életveszélybe került, kénytelen volt katapultálni az égő vadászrepülőből. Ez sikerült is a neki, csakhogy ellenséges terület fölött. Amikor földet ért, a vietnámiak elfogták, és hat évig volt hadifogoly.

Miután kiszabadult, és hazatért Amerikába, sikeres elő­adó lett mind Amerikában, mind a világ más részein. Min­den­­hol érdeklődve hallgatták Plump kapitány hihetetlen há­borús történetét.

Egy este egyedül vacsorázott egy étteremben Kansas City­ben. Egyszer csak felnézett, és észrevett egy embert, aki őt bámulta. Néhány perccel később az ismeretlen ember ott állt mellette és azt kérdezte:

– Ön Plump kapitány?

– Igen, én vagyok, honnan tudta?

– A Kitty Hawkon szolgált, hetvennégy bevetésen volt, és a hetvenötödiken találatot kapott. Igazam van?

– Így van.

– A hetvenötödik küldetésen az ejtőernyője kinyílt, és megmentette az életét.

Plump kapitány megdöbbent. Honnan tudhatta ez az ember ennyire pontosan, hogy mi történt vele? De az ismeretlen ember hamarosan felfedte, hogy ki is ő.

– Tengerészként szolgáltam a Kitty Hawkon, és én készítettem össze az ejtőernyőjét. – Plump kapitány nem hitt a fülének.

– Imádkoztam önért és a családjáért, hiszen ön megmentette az életemet – mondta Plump. De miután elhagyta az éttermet, szörnyen kezdte magát érezni. „Biztos, hogy számtalanszor láttam ezt a tengerészt a Kitty Hawkon – gondolta – de egyszer sem köszöntem neki, mivel én vadászpilóta voltam, ő meg csak egy tengerész. De ő készítette össze az ejtőernyőmet, ő mentette meg az életemet! Minden reggel köszönnöm kellett volna neki, udvariasnak kellett volna lennem.”

Sok ember vesz minket körül, aki „összekészíti az ejtőernyőnket” – a szüleink, a tanáraink, a családunk –, akiknek köszönettel és hálával tartozunk. Ezek azok az emberek, akik segítettek nekünk, hogy azok legyünk, akik most vagyunk.

Ahogy ezen a történeten gondolkodtam és töprengtem, hogy vajon ez zsidó története-e vagy sem, eszembe jutott egy másik, amely akkor történt, amikor tizenöt éves voltam. Az apám rendszeres részvevője volt kedd esténként Rav Jose Ber Soloveitchik tóraelőadásának.

Az egyik ilyen alkalommal a Vájislách hetiszakaszról volt szó. Ebben a hetiszakaszban az áll: „És Devóra, Rivka szolgálólánya, meghalt” (1Mózes 35:8). Jákov ősapánk meg­gyászolta őt, és a helyet, ahova eltemette Devórát, elnevezte Alon Bachusnak, a Sírás Mezejének. Ezután az Örök­kévaló visszatért Jákovhoz, és megjelent neki. Miért fon­tos ez a tórai rész? Devórát a Tóra mindezek előtt és után sem említi.

Rav Jose Ber ezt úgy magyarázta, hogy Devóra neve méhkirálynőt jelent. A méhkirálynő nem csinál mást, mint összegyűjti a virág nektárját, és beviszi a kaptárba. Csak olyan virágra száll rá, amelyen van nektár, pedig több száz virág fölött is átszáll.

Ugyanez igaz volt Devórára, Rivka szolgálólányára. Rivka Besuel és Láván házában nőtt fel – egy olyan házban, ahol mindennapos volt a csalás és hazugság. Devóra szintén ugyanott élt, de a feladatának érezte, hogy Rivkát nemes lelkű, igaz nőnek nevelje fel. Ő volt az, aki Rivka „ejtőernyőjét előkészítette”, és ezzel megmentette az életét. Ezért volt az, tanítja Rámbán, hogy Jákov azt kérte, Devóra kísérje el őt és családját, amikor elhagyta Láván házát. Devórának köszönhető, hogy Rivka nagyszerű ember lett, és Jákov hálás volt ezért. Ezért beszél a Tóra Devóra haláláról és arról, hogy Jákov meggyászolja – hiszen Jákov felismerte, hogy kinek köszönhető Rivka nagyszerűsége.

Sok ember van, akik sokat hozzátettek ahhoz, hogy azok legyünk, akik most vagyunk. Ne felejtsük ezt el, hívjuk fel őket, és tudassuk velük, hogy tudjuk, mit köszönhetünk nekik. Azokat, akik összekészítették az ejtőernyőket, sose felejtsük el – szerényen és tisztelettel mondjuk nekik: „köszönöm”.

forrás • TorahAnytime

fordítás • Goldwasser Manó