Mi a zsidó hit túlvilágról alkotott képe?
A 18. századi zseniális, fiatalon elhunyt gondolkodó, Móse Cháim Luzzato szerint Isten azért teremtette a világot, hogy a lehető legtökéletesebb jóban részesítse az emberiséget. Mivel Isten alapvetőleg jó és jót akar tenni, ezért teremtett meg minket.
Mivel Isten tökéletes, ezért az emberiségnek is a lehető legtökéletesebb jót kívánta adni. A legtökéletesebb jó viszont nem más, mint maga Isten. Ezért Isten avval akarta megajándékozni az emberiséget, hogy közel engedje őket saját magához.
Mivel azonban az, amiért megdolgozik az ember, sokkal többet jelent neki, ezért Isten megadta az emberiségnek a lehetőséget, hogy saját maguk érjék el Isten közelségét.
Ez a világ, amiben most élünk, arra ad lehetőséget, hogy megdolgozzunk azért a jutalomért, amit Isten nekünk szánt. A túlvilág pedig arra szolgál, hogy élvezzük munkánk gyümölcsét, Isten közelségét.
Sok olyan részlet van, amiről megoszlanak a vélemények. Lesz-e testünk a túlvilágon, vagy csak lélekként létezünk-e majd? Mikor lesz a messiási kor és a feltámadás? Megváltozik-e a természet a messiási korban? Halálunk pillanatában ítélkezik felettünk az égi bíróság, vagy egy későbbi időpontban? A túlvilág egy párhuzamos lét, amely ma is létezik, vagy a világ létezésének egy későbbi fázisa?
Bár hitünk alappilére az, hogy lesz egy messiási kor, és hogy van egy túlvilág, ahol mindenki elnyeri a méltó jutalmát vagy büntetését, a részletek ismerete Maimonidesz szerint nem fontos (Királyok törvényei 12:5). A legfontosabb az, amit az Atyák tanításai közt is olvashatunk (4. fejezet, 21. misna): „Rabbi Jákov mondani: ez a világ olyan, mint egy előcsarnok. Készülj fel megfelelően az előcsarnokban, hogy bebocsátást nyerhess majd a palotába.”