Mi a szerepe a szakáll növesztésének a zsidó férfiak esetében?
3Mózes 19:27-ben olvashatjuk: "Ne vágjátok le kerekre hajatok szélét és ne vágd le szakállad szélét." Ebből a parancsból tanuljuk a pajesz és a szakáll meghagyásának a kötelességét. Mivel a szakállat csak vágni tilos, ezért más módon megengedett eltávolítani azt. Több ok miatt azonban a vallásos férfiak meghagyják szakállukat. A Talmudban ezt olvashatjuk: "Egy férfi arcának dísze/dicsősége a szakálla" (Sábát 152a). A hosszú szakáll az idős kor, a sok tanulással töltött idő és ezáltal a bölcsesség szimbóluma. A Zohár bizonyos fajta szentséget tulajdonít az ember szakállának. Mivel a szakáll összeköti a fejet a test többi részével, ezért kapocsként szolgál az elme és a szív, vagyis az értelem és az érzelmek között. Misztikus magyarázók a test különböző részeit spirituális energiák hordozóinak tartják. Eszerint a szakáll a "cheszed" - "kegyelem/szeretet" tulajdonságát hordozza, és azért nem szokták levágni, hogy ezzel is elősegítsük a bennünk lévő szeretet növekedését embertársunk felé. Minden parancsolatnál törekednünk kell, hogy a lehető legszebben/legkomolyabban teljesítsük azt, ezt hívják "hidur micvá"-nak. Mivel az Örökkévaló azt kérte tőlünk, hogy ne vágjuk le a hajunk és a szakállunk szélét ezért vannak, akik a "hidur micvá" miatt, semmit sem vágnak a pajeszukból és a szakállukból. A hosszú szakáll és pajesz egyúttal a chászid közösséghez való tartozás ismertetőjele is lehet.