Kell Jom kipur előtt bocsánatot kérni olyantól, aki meg van sértődve rám, anélkül, hogy erre valós okot adtam volna?
A Talmud (Jomá 87b) beszámol egy ilyen esetről. Ráv éppen egy fejezetet tanult a Tanachból valakivel, amikor bejött egy újabb rabbi. Ráv a kedvéért elkezdte a fejezetet elölről. Azután újabb és újabb tanulók jöttek, Ráv pedig mindannyiszor újrakezdte. Végül megunta, és amikor Rabbi Chániná jött be, már nem kezdte újra a fejezetet. Rabbi Chániná ezen megsértődött, Ráv pedig nem kevesebb mint 13 Jom Kipuron keresztül ment tőle bocsánatot kérni. A Szfát Emet (Yehudah Aryeh Leib Alter, 1847–1905) két magyarázatot ad a történetre. Az első, hogy a sértődés megalapozott volt: ha mindenki más kedvéért újrakezdi a tanulást, akkor Rabbi Chánináért miért nem? A második magyarázat szerint ez nem elég jó ok a sértődésre – miért is kellett volna újrakezdenie? Ez utóbbiból azt tanulja a Szfát Emet, hogy Jom Kipur előtt akkor is bocsánatot kell kérni, ha a másiknak nincsen igaza abban, hogy megsértődött. Ennek a törvénynek egy lehetséges magyarázatát a Tur (O.Ch. 606.) hozza: nem akarjuk, hogy a Vádló azt mondhassa, hogy nincsen béke a zsidók között. Ennek forrása a midrás (Pirké deRabbi Eliezer 15.), ami úgy mondja, hogy ha a Vádló látni fogja, hogy milyen béke van – megszokott feladatával ellentétben – dicsérni fogja a zsidó népet a Teremtőnek. (A történet folytatásából egyébként kiderül, miért sértődött meg Rabbi Chániná ilyen engesztelhetetlenül: mert álomban látta, hogy Ráv nagyságra van hivatva egy másik országban. Így is lett: kettőjük vitája miatt távozott Izrael földjéről, és Babilóniában ő vált a jesiva vezetőjévé.)