Peszách

Széderesti énekek: Dájénu és Chád Gádjá

Szédereste nemcsak mesélünk, eszünk és iszunk, hanem sokat éneklünk is. A legnépszerűbb dalok közül ismerkedjünk meg kettővel közelebbről.

Dájénu

Talán a legismertebb peszáchi dal (holtversenyben az Echád Mi Jodéával). Tizenöt versszakon keresztül sorolja mindazt a jót, amit az Örökkévaló tett a zsidó néppel, illetve adott nekünk. Lássuk, mi az, amiért (többek között) hálásak lehettünk és lehetünk most is, illetve mit jelenthetnek ezek ma a nép, illetve az egyén szintjén. Az első öt versszakban a rabszolgaságból való kiszabadulásról van szó, a második ötben a csodákról, a harmadik ötben pedig a Teremtőhöz való közeledésről.

A rabszolgaságból való kiszabadulás

1. Ha csak kihozott volna minket Egyiptomból.

Egyiptom elhagyása azt jelenti, amikor felfedezzük a lelkünket és a szükségleteit. Egyfajta tisztánlátás.

2. Ha csak ítélkezik az egyiptomiak felett.

Amikor megvan a tisztánlátás, választhatunk a jó és a rossz között. Zsigeri jó érzés tölt el bennünket, amikor például egy filmben azt látjuk, hogy a rossz elnyerte méltó büntetését.

3. Ha csak az isteneiken ítélkezik.

Amikor negatív, romboló, kizsákmányoló ideológiák megbuknak. Az elmúlt száz évben találunk erre bőven példát.

4. Ha csak az elsőszülötteiket ölte volna meg.

Ez a gonosz vezetők bukására utal.

5. Ha csak nekünk adta volna a vagyonukat.

Ha a fizikai örömöket kergetjük, azok kicsúsznak a kezünkből. Sohasem leszünk teljesen elégedettek, és nem tudjuk visszaidézni az elmúlt élvezeteket. Ha viszont a lelkünk finomításán dolgozunk, bónuszként megkapjuk a testi élvezeteket is, méghozzá egy más szinten. Ha perspektívában van tartva, kóser keretek között és a megfelelő mértékben, akkor a fizikai élvezetek is a lelkiek szolgálatában állnak.

A csodák

6. Ha csak kettéválasztotta volna nekünk a tengert.

Legtöbbünkkel történt már olyan, amit személyes csodának nevezhetünk. Talán nem olyan szintű nyílt csoda,mint a tenger kettéválása, de abból, ami igenis megtörtént velünk, következtethetünk a még nagyobb csodákra.

7. Ha csak átvezetett volna minket száraz földön.

Amikor nemcsak megmagyarázhatatlan dolog történik velünk, hanem tetőtől talpig benne vagyunk, elmerülünk benne, és átéljük.

8. Ha csak belefullasztja az ellenségeinket.

A zsidók átértek száraz lábbal a túlpartra, az egyiptomiak előtt pedig visszazáródott a tenger. A zsidók megnyugodhattak volna, de azért volt még egy kis aggodalom: mi van, ha azok kicsivel távolabb kiúsztak és most oldalról fogják támadni őket? A tenger erre partra vetette a hullákat, hogy a zsidók megnyugodhassanak, nem fogja őket senki üldözni. A Teremtő még ettől a kis aggodalomtól is meg akarta kímélni őket.

9. Ha csak táplált volna minket negyven évig a si­vatagban.

Az Örökkévaló csodás módon gondoskodott az ételről, ruháról, tisztálkodásról 40 évig a sivatagban, hogy a zsidók csak tóratanulással és spirituális növekedéssel foglalkozzanak.

10. Ha csak mannával táplált volna minket.

Levette a vállukról a párnászá (megélhetés) gondját.

A Teremtőhöz való közelség

11. Ha csak a Sábeszt adta volna nekünk.

A sábesz a megszentelt idő. A mai világban nagyon fontos eszköze lehet a mentális egészség megőrzésének. Kilépni a mókuskerékből, hátradőlni, nem alkotni, dolgozni, hanem szemlélődni, élvezni a létezést. Tanulni, fejlődni, családi életet élni.

12. Ha csak elvezetett volna minket a Szináj-hegyhez.

A fizikai általában eltakarja a spirituálist, és nekünk kell kemény munkával felfedni azt. A spiritualitás olyan, mint a víz, ha leásunk, akkor a legtöbb helyen ott találjuk. A Szináj-hegynél nem kellett leásnunk sem, az Örökkévaló kinyitotta a forrásokat.

13. Ha csak a Tórát adta volna nekünk.

Mit lehet kezdeni egy Szináj léptékű revelációval? Hogyan ültessük át a mindennapjainkba, hogy megmaradjon? Kaptunk ehhez egy részletes kézikönyvet.

14. Ha csak bevitt volna minket Izrael földjére.

Ahogy a sábesz az idő megszentelt része, Izrael a földé. A Teremtő nyilvánvalóan mindenhol ott van, de vannak helyek, ahol jobban lehet érezni a jelenlétét. Izraelben kissé jobban fellebbenti a függönyt.

15. Ha csak felépítette volna nekünk a Szentélyt.

A bölcseink évezredekkel ezelőtt megmondták, hogy a Szentély le lesz rombolva, és csak a nyugati fala marad fenn, azért, hogy egy cseppet érezhessük a veszteségünket. A Szentélyben érezhető volt a Teremtő hatalmas, csodálatos és inspiráló jelenléte, és ezt kommunikálták a világ felé, ahogy az Édenkertből is eredt egy folyó, ami a négy világtáj felé folyt.

A Hággádá végül mind a 15 lépést egyben felsorolja, mert noha ezek mind külön csodás ajándékok, egy egységet képeznek. Együtt működnek, együtt van meg a teljesség.

Chad gadja – Egy gida

Ez a mondókaszerű láncdal, amelyet a széder végén éneklünk, a Forrás olvasói számára már bizonyára nem meglepő módon nem butácska gyerekdal. Annyira nem, hogy maga a Vilnai Gaon a következőképpen értelmezi.

A dalban „apám” vesz egy „kecskegidát” „2 zuzért”. A gidát felfalja a „macska”, a macskát megharapja a „kutya”, amelyet megver a „bot”. Ezt elégeti a „tűz”, amelyet kiolt a „víz”, ezt viszont megissza az „ökör”, amelyet levág a „sochet” (rituális metsző), akit viszont elvisz a „Halál Angyala”, és a végén azt pedig legyőzi a Jóisten.

A Vilnai Gaon értelmezésében a gida az elsőszülöttség, vagyis Ábrahám és Izsák szellemi öröksége, amelyet „apám”, azaz Jákob megvett Ézsautól „2 zuzért”, vagyis kenyérért és lencséért.

A „macska” nem más, mint József testvéreinek a féltékenysége, aminek következtében József elkerült Egyiptomba, és Egyiptom a „kutya”. A „bot” Mózes híres botja, amellyel sok csodát tett. A „tűz” a bálványimádás hatalmas vonzása, amely eluralkodott a zsidókon onnantól, hogy kiszabadultak Egyiptomból az Első Szentély lerombolásáig és a babiloni száműzetésig az i. e.V. században. A „víz”, ami ezt kioltja az i. e. IV. századi bölcsek, akik visszavezették a népet Izraelbe, és imádkoztak, hogy szűnjön meg a bálványimádás hatalmas vonzereje (a Teremtő hallgatott rájuk, és elvette ezt a kísértést, de hogy a szabad akarat számára mégis egyensúlyban maradjon a világ, ekkor szüntette meg a nyílt próféciát is).

Az „ökör” Róma (Ézsau leszármazottai), akik lerombolták a Második Szentélyt. A nyugati civilizáció ennek a szellemi örököse, ma is ebben élünk. A „metsző” a Józseftől származó Messiás lesz, aki majd megteszi a végső megváltás első lépéseit. A „Halál Angyalát” nem kell magyarázni, az első Messiásunk meg fog halni. De utána jön maga a Teremtő a Dávidtól származó Messiással.

A dal érdekesen lépeget a zsidó történelemben. Egyszer fenn vagyunk, máskor lenn, de a vége optimista és boldog, illően a széder végéhez.

Lehetséges válaszok

a „Tórai kérdezz-felelek”

kérdéseihez

1) A Chatam Szófer azt tanítja, hogy a logika úgy diktálja, hogy egyáltalán ne legyen megengedve az embernek az állatok megevése. A nagy újdonsága ennek a tórai résznek az, hogy mégis szabad megennünk az állatokat. Emiatt hozza a Tóra az ehető állatok listáját először.

2) A Malbim azt tanítja, hogy nagyon pontosan fogalmaz a Tóra, amikor három igeidőt használ a három állattal kapcsolatban. A nyúl patájának múlt időben való említése azt jelzi, hogy hogyan volt teremtve a nyúlt – hasított pata nélkül. A teve esetében más a helyzet. Ennek az állatnak a patája ugyanis úgy néz ki, mintha hasított patája lenne, de valójában a hasított rész egy pontján mégis összenőtt a pata. Ezért a Tóra nem mondhatja ki egyértelműen, hogy nincs hasított patája, mert úgy tűnik, mintha éppen most történne a teve hasított patájának kialakulási folyamata – ezért a jelen idő. A hegyi nyúllal kapcsolatban a tudósok azt állítják, hogy találtak olyan példányokat, melyek kérődznek, és a hátsó lábuk patája hasított. Emiatt könnyen gondolhatják az emberek, hogy az első lábuk patája is hasított volt valamikor, és ennek okán kóser az állat. A Tóra azonban jövő időt használ: ez az állat sosem lesz kóser.

3) A Mesek Chochma magyarázza, hogy a ko­hén­nak kétszeres elemzést kell végeznie az me­córával (leprással) kapcsolatban. Először is, meg kell vizsgálnia a betegség technikai részleteit, és meg kell állapítania, hogy ez a tisztátalan kategóriába tartozik-e vagy sem. Másodszor azonban azt is meg kell vizsgálnia, hogy a leprásnak milyen személyes körülményei vannak. Lehetnek ugyanis olyan körülmények, amelyek elegendő okot kínálnak arra, hogy ne kiáltsák ki az illetőt tisztátalannak – például a nemrég kötött házasság esetén. E két vizsgálat okán használja a Tóra kétszer is a kifejezést, hogy a kohén megnézi a mecóra bőrbetegségét.

összeállította • D. Ch.

forrás • aish.com

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás