Női szemmel

A zsidó esküvő hét áldása

Csak ha bele merünk vágni, akkor van esélyünk fölemelkedni.

„Még meggondolhatod magad” – súgta az édesanyám, ahogy a chüpe (esküvői sátor) feletti dombon álltunk. Alat­tunk hallatszott a zene az alkonyatban, és a koszorúslányok rózsaszirmokat szórtak. A chüpe fehéren hullámzott, és mögötte csillogott a víz. „Nem, már nem” – mondta az édesapám, és a több száz emberre mutatott, akik eljöttek.

Lassan közeledtünk a chüpéhez, és én azon gondolkodtam, hogy miért mondta ezt az édesanyám. Tudtam, hogy szereti a jövendőbeli vejét. Tudtam, hogy örül. Lehet, hogy félt, ahogy én is, az esküvőt megelőző egész héten. Egy hónappal a lag baomeri esküvőnk előtt fáklyákat szerettem volna, amelyekkel megvilágíthatjuk a chüpéhez vezető utat. Végül is a biztonsági előírások miatt nem lehetett. Emlékszem, mondtam is a vőlegényemnek, hogy csalódott vagyok a fáklyák miatt, de ő megvonta a vállát. „Nem érdekel, igaz?” – kérdeztem. Ugyanaz az értetlen kifejezés jelent meg az arcán, mint amikor a virágokat, a termet vagy a menüt választottuk. „Nem igazán. Nem érdekel a virág színe vagy a fáklya. Nagyon örülök az esküvőnknek, de az csak pár óráig fog tartani. Sokkal jobban foglalkoztat az, hogy házasok leszünk, és együtt töltjük az életünket.”

Ez a válasz megijesztett. Szerettem a vőlegényemet, és vele akartam élni, de az „örökre” ijesztő volt. Az örökre, az nap nap után lágy zene és rózsaszirmok nélkül. Olyat még nem csináltam. Nem gondoltam meg magam a chüpe felé közeledve, de még mindig féltem. Tudom, hogy mit csinálok? Elég jól ismerem a vőlegényemet? És honnan lehet ezt biztosan tudni?

Később felfedeztem, hogy a házasság azt kívánja tőlünk, hogy összekombinálja a múltunkat, jelenünket és jövőnket. És mindezt oly módon, hogy ezt a nagyon erős feszültséget áldásra és fejlődésre használjuk. Ahogy közeledünk a tizenhatodik házassági évfordulónkhoz, kezdem látni a zsidó házasságban rejlő különleges áldást és azt, hogy a Tóra milyen módon védi és táplálja a kapcsolatunkat.

SV22

Jozef Israëls: Egy zsidó esküvő, 1903

Íme hét a sok áldás közül, amelyeket a zsidó esküvő ad.

1. A közös értékek áldása

A Tóra olyan időtálló értékeket közvetít, melyeket házaspárként jól tudunk hasznosítani. Óvja a kapcsolatunkat a mindennapokban. Irányítja az álmainkat, és segít kialakítani és elérni értelmes célokat. A beszélgetéseinket mélyebbé és az otthonunkat erősebbé teszi.

2. A gyerekeinket spirituális lényeknek látjuk

A gyereknevelés bonyolult és összehangolt csapatmunkát igényel. Segítség, ha mind a ketten ránk bízott ajándékként tekintünk a gyerekekre, valamint olyan egyénekként, akiknek megvan a saját egyedi feladatuk a világban. Ez a közös perspektíva segít, hogy fáradtan is türelmesek, szomorúan is optimisták és kimerülten is odaadók legyünk.

3. A megújulás áldása

A Tóra házaséletre vonatkozó szabályai táplálják és meg­­őrzik a szenvedélyt és az intimitást a házasságban. Ezek­nek a törvényeknek a bölcsessége minden hónapban meg­újítja a házasságot, visszahozza az esküvő energiáját és fókuszát és emlékeztetik a párt, hogy ugyanazzal a fris­sességgel és izgalommal tekintsenek egymásra, mint a legelején.

4. A közösség áldása

A zsinagógánk tagjai, a gyerekeink tanárai, a szom­szé­da­ink, barátok és vezetők, mind arra emlékeztet minket, hogy valami nagyobb dolog részei vagyunk. Arra, hogy a mi házaspárként kitűzött céljaink részei a közösségünk és a népünk transzcendensebb céljainak. Amikor mások örömeiben osztozunk, kiteljesedik a szívünk, és amikor mások szomorúságában osztozunk, a lelkünk nyúl utánuk.

5. Részesei lenni egymás sikereinek

A Tóra azt tanítja, hogy a házastársak egy egész két részei. A férjem sikerei az enyéim, is és az én sikereim az övéi is. Ez összekapcsol minket akkor is, amikor küzdünk valamivel, és akkor is, amikor sikeresek vagyunk, mert ráébreszt minket arra, hogy nemcsak két egyén vagyunk, akik együtt élnek, hanem egy csapat, amely együtt nyer és együtt veszít.

6. A különbségeink áldása

A Tóra arra tanít, hogy azért vagyunk itt a földön, hogy folyamatosan fejlődjünk és tanuljunk. A házastársunk bosszantó tulajdonságai ennek az igen erős katalizátorai. Megtanulhatjuk, hogy nemcsak azokért a tulajdonságaiért kell hálásnak lennünk, amelyeket szeretünk, hanem azokért is, amelyeket nem. A vitáink és a gyengéink változtatnak minket, és segítenek elérni a határainkat.

7. A sábesz áldása

A világ zaja és zűrzavara minden héten eltűnik egy napra, ahogy fogadjuk a sábeszt az otthonunkban. Egymásra és a hetünk csúcspontjaira tudunk koncentrálni. Van időnk a gyerekeinket élvezni, egy lépést hátralépni és onnan nézni az életünket.

A házasság nem tökéletes tündérmese rózsaszirmokkal és fáklyákkal. Inkább olyan, mint a szörfözés, az emelkedésekkel, süllyedésekkel és időnként a lesodródással. Laird Hamilton, az egyik legnagyobb szörföző így írta le egy különösen veszélyes tahiti parton átélt élményét: lenéztem a hullám örvényébe, és tudtam, hogy vagy elengedem a kötelet, és akkor felemelkedhetek a hullám tetejére, vagy a sekély zátonyba fogok csapódni. Lehetősége volt nagy magasságokba elérni, ha elengedi azt, ami visszatartja.

Mindannyian elérjük egyszer a hullám örvényét és felemelkedhetünk olyan magasságokba, amilyenről csak álmodtunk. De ehhez először be kell menni a vízbe. El kell engednünk a kötelet, mert bármennyire is félelmetes az óceán ereje, a parton maradni és elszalasztani a legnagyobb lehetőségünket sokkal félelmetesebb. Ahogy egy szörföző egyszer mondta: „A parton nem vagyok semmi.” És a házasságban rejlő fejlődés, öröm és áldás nélkül a víz elérhetetlen lenne számomra.

fordítás · D. Ch.

forrás · aish.com

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás